Nyilvánvaló, hogy minden versenytárselemzésnél az első lépés annak a meghatározása, hogy ki is igazából a versenytárs, hiszen őket fogjuk később elemezni.
Ez a kérdés triviálisnak tűnik - gondolhatják sokan - versenytárs nyilván az, aki ugyanolyan terméket vagy szolgáltatást árul mint én, és nagyjából a közelemben van. Ez a tankönyvi magyarázat sokszor lefedi a valóságot, de nem mindig. Pl. egy benzinkút esetében nyilván versenytárs minden üzemanyagot árusító üzlet, mondjuk 15 km-es körön belül. (Nyilván ez a távolság szubjektív).
Ugyanakkor felmerült a gyakorlatomban olyan eset, amikor egy megyeszékhely hamburgerese (igen, nem csak multinacionális cégek kérnek ilyen témában tanácsot, hanem egyre többször kisebb cégek is felismerik ennek jelentőségét) kért egy versenytárselemzést.
- Rendben- válaszoltam- is kik a versenytársak, tisztázzuk először!
- Két releváns hamburgeres van még a városban, nem számolva az egyik gyorsétteremláncot, de nekik eleve más a célközönségük - jött a gyors és határozott válasz.
Ennek a szűk piacnak az elemzése nem nagy ügy, ugyanakkor az Ügyfél megfeledkezett egy nagyon fontos dologról, mégpedig a helyettesítő termékekről. Azaz aki hamburgert akar enni, annak a gyros, a pizza is helyettesítő termék lehet - hiszen egyszerűen éhes és kis túlzással bármi jó lehet, ami csillapítja éhségét, de ha valaki csak azért ül be egy hamburgerre, mert meleg van és szerdánként adják a kedvenc BL-mecceit is, akkor bizony egy hangulatos kiskocsma egy kivetítővel is versenytársnak minősülhet.
Summa summarum: mindig jól válasszuk ki az elemzéshez a versenytársakat, mert ha valakit kifelejtünk, akkor őt elemzni sem nagyon fogjuk, amivel viszont torzulhat az egész elemzés eredménye!
Megjegyzem, inkább szélesebbre vegyük a versenytársak körét, mert így maximum pluszmunkát okozunk magunknak, ám ha túl szűkre, akkor kifelejthetünk valakit, aki esetleg meglep minket.
Mert ne felejtsük Szun-Ce intelmét: az még megbocsátható, ha legyőznek minket, de az már nem, ha meglepnek!
A fenti eset egy újságcikk kapcsán jutott az eszembe, mely szerint az USA-ban, egészen pontosan Colorado államban a marihuána legalizálása következtében közel 10%kal csökkent a sörfogyasztás. Mivel semmilyen más külső tényező nem változott, a sörforgalmazók egyértelműen a fű legalizálásra vezetik vissza a forgalomcsökkenést, abban bízva, hogy a kezdeti fellángolás után azért előbb-utóbb visszatérnek a sörhöz korábbi fogyasztóik. Aggodalomra adhat ugyanakkor okot, hogy Washington állam már szintén engedélyezte a marihuána árusítását, Kalifornia pedig fontolgatja a legalizálást. (A marihuána jogszerű árusításának egészségügyi, etikai, szociológiai, büntetőjogi és egyéb következményeivel nem áll szándékunkban foglalkozni, mert kívül esik a blog vizsgálódási körén).
A fenti eset egyértelműen arra hívja fel a figyelmet, hogy a versenytársak meghatározásánál nagyon óvatosan kell eljárni, sőt nem árt némi fantáziát is belevinni.
Ha már a sörnél tartottunk, olvassa el Dreher Antal első sörmintájának történetét is!