A minap olvastam egy rövid, ám érdekes cikket arról, hogy az egyik legnagyobb kiskereskedelmi lánc előre tudja, hogy a fogyasztóvédelem emberei mikor és pontosan mit ellenőriznek. A cikk először itt jelent meg, de több más internetes újság is átvette (például, itt, itt és itt), aztán persze annak rendje és módja szerint viszonylag hamar elült a dolog.
Az üzleti hírszerzés és az ipari kémkedés iránt érdeklődő olvasóinknak viszont érdekes lehet ez a kis rövidhír, érdemes tehát egy csöppet elgondolkodni, hogy mi is állhat a háttérben. (Előre leszögezem, az egészről csak az újságokból értesültem, tehát az alább olvasható eszmefuttatás csakis és kizárólag egy elméleti megközelítés, a szerző nem kíván semmilyen vállalatot, sem szervezetet hátrányosan feltüntetni).
Mi állhat a háttérben?
1. Legális vonal:
Az említett üzletlánc stratégiai elemzői utánanéztek annak, hogy a múltban hol és mit ellenőriztek a Fogyasztóvédelem emberei, ez alapján pedig egyszerűen kikalkulálták, hogy legközelebb hol várható ellenőrzés és milyen esetleges hiányosságokat igyekszenek lefülelni. Bár konkrét információim nincsenek, de gyaníthatóan évente többször történnek ellenőrzések a bolthálózat egységeinél. Megfelelő nagyságú minta esetén pedig könnyen ábrázolható egy ún. viselkedési minta, azaz valószínűségek rendelhetők az egyes történésekhez. Ez így most nagyon komolyan hangzik, de ha belegondolunk, az a több éve működő vendéglátós, akit adott évben mondjuk 3-4-szer ellenőriznek a különböző hatóság emberei, egy idő után eléggé tisztában lesznek azzal, hogy mi is történik ilyen ellenőrzések során. Miért működne ez másképp nagyobb gazdasági szervezetek esetében?
2. Az illegális vonal:
Természetesen felmerülhet az a lehetőség is, hogy valamilyen illegális módszer segítségével jutottak a kívánt információkhoz. (Hangsúlyozottan elméleti lehetőségről beszélek, semmilyen információ nincs a birtokomban, amely szerint az említett cég ilyen praktikákat alkalmazna.) Mit is jelent ez konkrétan?
a. Jelentheti egyrészt, hogy a szükséges információt valamilyen illegális módon megszerezték az adott hivatal valamelyik alkalmazottjától. Alulfizetett, nem kellően motivált és/vagy sértett alkalmazottakat minden vállalatnál, szervezetnél lehet találni. Természetesen nem mindegyikükből lesz "áruló", de a nagy számok törvénye alapján mindenhol lehet találni "készséges" informátorokat.
Ezt jellemzően kétféleképpen lehet elérni:
- egyszerűen lefizettek valakit: ez lehet olyan munkatárs, aki konkrétan az ellenőrzések tervezésével, ütemezésével foglalkozik, lehet olyan, aki magát az ellenőrzést végzi és lehet olyan is, akinek gyakorlatilag semmi köze sincs a kiskereskedelmi egységek hatósági ellenőrzéséhez, csak egyszerűen épületen belül hozzáférhetett ezekhez a mások számára fontos infókhoz.
- zsarolás útján: a résztvevő személyek köre gyakorlatilag ugyanaz, mint fent, csak a motiváció nem haszonszerzés (pénz), hanem a lebukástól való félelem. Márpedig zsarolni szinte bárkit lehet...
b.Ilyen információkat meg lehet szerezni valamilyen más bűncselekmény útján is, például betöréssel, hekkeléssel, netán emberrablással stb. Esetünkeb azonban az információ nem jelentős annyira, hogy ilyenre sor került volna.
Az illegális módszerek természetesen büntetőjogi következményeket vonnak, illetve vonhatnak maguk után, már csak ezért sem javasolnám senkinek az ilyen módszerrel történő információszerzést.
3. A véletlen szerepe:
Előfordulhat, hogy egyszerűen a véletlen segített abban, hogy a fontos információhoz jussanak. Valaki esti sörözés közben kikotyogta, más pedig szerencsésen meghallotta. Ez természetesen bárkivel előfordulhat, a szakmai kérdés inkább az, hogy etikus.-e felhasználni az ilyen módon birtokba került információkat. Kis hazánkban valószínűleg ez senkinek nem okozna álmatlan éjszakákat, olyan cégeknél azonban, amelyek komolyan veszik a SCIP etikai kódexét, valószínűleg nem használnának fel ilyen módon megszerzett információt.
4. Dezinformáció a konkurencia részéről:
Elméleti lehetősségként fennáll az is, hogy valamelyik konkurencia próbálta lejáratni a szóbanforgó üzletláncot. Ehhez nem kell más, mint eljuttatni egy aprócska hírt egy újsághoz, ahol egy újságíró, aki fáradt, túlterhelt, rutintalan vagy egyszerűen lusta, ezért nem él forráskritikával és így akaratán kívül rossz hírbe hoz egy gazdasági szervezetet. (Az, hogy valaki esetleg valamilyen ellenszolgáltatás fejében tesz ilyent, az annyira csúnya dolog, hogy mi magunk is beleborzongunk. Borzongás közben azért érdemes megjegyezni, hogy ez azért keményen a Btk. szabályaiba ütközik.) Magyaroszágon ez egyébként nem annyira jellemző része a konkurenciaharcnak, így ebben a bejegyzésben történő megemlítése inkább csak jelképes jellegű.
5. Nem igaz (vagy nem feltétlenül így igaz) a cikk:
Egyszerűen nem igaz, amit a cikk állít, azaz vagy véletlenül vagy készakarva jelent meg valóságalapot nélkülöző cikk. Ennek több oka is lehet, de ezek egyike sem tartozik az üzletihirszerzés blog érdeklődési körébe.
