Érdekes cikk jelent meg az Indexen, amely a gázvilágítás elterjedésével foglalkozik, egyben felfed egy érdekes kis epizódot az ipari kémkedés hazai történetéből. A XIX. századi technikai újítás – amely lehetővé tette a korábbi olajtartályok lecserélését - Széchenyi István révén jutott el Magyarországra. A Legnagyobb Magyar 1815-ös angliai útján látta meg az innovációban a közvilágítás jövőjét, amelynek hatására vásárolt egy gázfejlesztő készüléket, majd azt – mivel a szigetországban kiviteli tilalom volt rá érvényben – egyszerűen hazacsempészte Magyarországra.
Naplójában imígyen örökítette meg kalandját:
„Egy gázgép modellje van velem. Megszerzése sok munkámba és fáradságomba került, csak erős akaratomon és állhatatosságomon múlt, hogy kierőszakoltam magamnak ezt a gépet s most az volt a legnagyobb gondom, miképp szállítom át a csatornán? De nemcsak gondom volt, hanem rémültem is, mert ezeknek a gépeknek ilyen módon való kiszállításáért halálbüntetés jár. Nem voltam elragadtatva attól, hogy egy gázvilágító masináért akasszanak fel.”
Gázlámpa Budapesten a Gázművek székháza előtt (Forrás: Wikipedia)
A gróf terve szerint nagycenki kastélyát világított volna meg segítségével, ám ez különböző technikai problémák miatt nem valósult meg, ugyanakkor részben az ő hatására lassacskán mégiscsak elterjedt a gázvilágítás.
Arról ugyan nincs tudomásunk, hogy a furfangos módon hazaszállított készülék segítségével anyagi haszonszerzésre törekedett volna (mint mondjuk Dreher Antal a szintén külföldről hazacsempészett termékminta segítségével), ám ez nem befolyásolja a fent leírt akciójának megítélését: a Legnagyobb Magyar, a magyar arisztokrácia egyik legjelesebb tagja bizony ipari kémkedésre vetemedett. Védelmében ugyanakkor el kell mondani, hogy legfőbb vágya többek között a magyar (ipari) kultúra felvirágoztatása volt, és eme cél érdekében nem riadt vissza a fenti cselekménytől sem.
