üzleti hírszerzés

 
A magyar jogi szabályozásban az üzleti titkok védelme az Alkotmányból vezethető le. A hatályos Alkotmány 59. szakaszának (1) bekezdése szerint
 
„A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
 
Az üzleti titokhoz való jog része a magántitoknak, felmerülhet azonban a kérdés, hogy ez az alapjog jogi személyekre, például gazdasági társaságokra is kiterjed-e.
Az Alkotmány 70/A. szakasza tiltja a diszkriminációt az alapjogok kedvezményezettjei között. Bár az alaptörvény „területén tartózkodó …személyeket” nevez meg az alapjogok kedvezményezettjeként, több alkotmánybírósági határozat is megerősítette a jogi személyek jogképességét alkotmányjogi szempontból abban az esetben, ha az alapjog jellege ezt lehetővé teszi.
A fent említett alapjogok tehát ugyanúgy érvényesek jogi személyekre is, mint természetes személyekre, azaz vállalatok titkainak, pl. az üzleti titkainak megsértése is elképzelhető.
Tisztázandó viszont, hogy mi tekinthető üzleti titoknak? Az Alkotmány alaptörvény jellegéből adódóan nem határozza meg, nem is határozhatja meg az üzleti titok fogalmát, a különböző jogviszonyokban megjelenő titokfajtákat külön jogszabályok definiálják. A büntetőjog, bár védelmezi, de szintén nem definiálja az üzleti titok fogalmát, hanem a Polgári Törvénykönyv definíciójára támaszkodik.
 
A Polgári Törvénykönyv 81. szakaszának (2) bekezdése szerint:
 
„Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult - ide nem értve a magyar államot - jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.”
 
Az idézett jogszabály szerint tehát csak azok az adatok, tények, információk minősülnek üzleti titoknak, amelyek esetében az alábbi feltételek egyidejűleg megvalósulnak:
 
- az érintett jogi személy gazdasági tevékenységhez kapcsolódnak,
- a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági, piaci érdekét annak nyilvánosságra
hozatala, vagy illetéktelen személyek általi megismerése és felhasználása sértené vagy veszélyeztetné,
- és ez okból a jogosult a titokban tartás érdekében megtette a szükséges
intézkedéseket.
 
A törvényi feltételek bármelyikének hiányában az adott adat (tény, információ) nem minősülhet üzleti titoknak, így passzív tárgy hiányában nem részesül büntetőjogi védelemben sem.
 
Az üzleti titokhoz való jog nem abszolút jog, más alapjogok érdekében korlátozható. Így például a közérdekű információhoz való jog, mint információs alapjog adott esetben korlátozhatja az üzleti titokhoz való jogot.
 
A Ptk. 82. szakaszának (3) bekezdése alapján
 
(3) Nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli. A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz - így különösen a technológiai eljárásokra, a műszaki megoldásokra, a gyártási folyamatokra, a munkaszervezési és logisztikai módszerekre, továbbá a know-how-ra vonatkozó adatokhoz - való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét.
 
 
Ezt erősíti meg a Büntető Törvénykönyv 300. szakaszának (2) bekezdése, mely szerint
 
(2) Nem büntethető gazdasági titok megsértése miatt, aki
a) a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, külön törvényben
meghatározott kötelezettségének tesz eleget, vagy
b) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben
előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez, akkor sem, ha az általa jóhiszeműen
tett bejelentés megalapozatlan volt,
c) bennfentes kereskedelemmel, piacbefolyásolással vagy a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos,
törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez, akkor sem, ha az általa
jóhiszeműen tett bejelentés megalapozatlan volt.
 
A fentiek alapján külön törvény előírhatja a gazdasági szervezetek számára a kötelező adatszolgáltatást.
 
Nem csak a Polgári törvénykönyv definiálja az üzleti titok fogalmát, hanem a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény is nevesíti az üzleti titkot, mint védendő passzív tárgyat.
A tisztességtelen magatartásról szóló törvény a következőket említi az üzleti titokkal kapcsolatban:
 
„(1) Tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni vagy nyilvánosságra hozni.
(2) Üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzésének minősül az is, ha az üzleti titkot a jogosult hozzájárulása nélkül, a vele - a titok megszerzése idején vagy azt megelőzően - bizalmi viszonyban vagy üzleti kapcsolatban álló személy közreműködésével szerezték meg.
 
 
(3) E törvény alkalmazásában
a) üzleti titok fogalma alatt a Ptk. 81. § (2) bekezdésében meghatározott fogalmat kell érteni;
b) bizalmi viszony különösen a munkaviszony, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony és a tagsági viszony;
c) üzleti kapcsolat az üzletkötést megelőző tájékoztatás, tárgyalás, ajánlattétel akkor is, ha azt nem követi szerződéskötés.”
 
A jogszabály tehát részben visszautal a Polgári Törvénykönyv meghatározására, másrészről kiegészíti azt bizalmi viszony, illetve az üzleti kapcsolat definíciójával.
 
A büntetőjog a fenti definíciók alapján védi a gazdasági szereplők üzleti titkait, az üzleti titok védelme több jogszabályban is megjelenik.
            
Így például a Munka törvénykönyvének 103. § (3) bekezdése. a következőket említi:
"A munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzleti titkot - a Ptk. 81. §-ában foglaltak figyelembevételével -, valamint a munkáltatóra, illetve a tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú információkat megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járna. A titoktartás nem terjed ki a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, külön törvényben meghatározott adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettségre."
 
A fenti szakasz alapján tehát bármely vállalat munkavállalója köteles a munkavégzése során tudomására jutott üzleti titkot, valamint a munkáltatóra, illetve a tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú információkat megőrizni. A munkaviszony megszűntét követően sem közölhet illetéktelen, azaz harmadik személlyel olyan adatot, amely korábbi munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járna. A titoktartás nem terjed ki a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, külön törvényben meghatározott adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettségre. Azaz a munkavállaló a munkaviszony felbontása vagy megszűnte is köteles előző munkaadójának üzleti titkait megőrizni. Ez különösen akkor eredményezhet érdekes jogi szituációt, ha a munkavállaló korábbi munkaadójának konkurenciájával köt munkaszerződést. A helyzet érzékenységét az adja, hogy a munkavállalónak egyrészről titokban kell tartania bizonyos korábbi munkaviszonyával kapcsolatos információkat, ugyanakkor új munkaszerződése megkötésekor új munkaadója nyilvánvalóan és teljesen természetesen figyelembe veszi korábbi hasonló munkaterületen és azonos iparágban szerzett munkatapasztalatát.
 A vezető tisztségviselők üzleti titokkal kapcsolatos kötelezettségeit a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályozza.
A törvény szerint a vezető tisztségviselők kötelesek a gazdasági társaság üzleti titkait megőrizni. A tagok joggyakorlása sem sértheti a gazdasági társaság üzleti titkait. A könyvvizsgáló szintén köteles a gazdasági társaság ügyeivel kapcsolatos üzleti titkot megőrizni.
A részvényest a részvénytársaság üzleti titkaival kapcsolatban külön nevesített titoktartási kötelezettség terheli, ennek megszegésével a részvénytársaságnak okozott károkat a részvényes köteles megtéríteni.
 
 Hasonló szabályok vonatkoznak a gazdasági szervezetek könyvvizsgálóira is.
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 43. § (4) bekezdése szerint a könyvvizsgáló köteles a gazdasági szervezetek üzleti titkait megőrizni. Az üzleti titkok megtartásának kötelezettsége a gazdasági szervezet vezető beosztású vezetőit is terheli, ők ugyanakkor kötelesek a gazdasági szervezet tulajdonosainak, például részvényeseinek kérésére a társaság ügyeiről felvilágosítást adni valamint a társaság üzleti könyveibe és ezekkel kapcsolatos irataiba való betekintést lehetővé tenni a Gazdasági törvény 27. szakasza alapján. Szükség esetén a tulajdonos e jogát cégbírósági eljárás keretében érvényesítheti.
 
A Gazdasági törvény alapján a gazdasági szervezet tulajdonosai tagok a betekintési jogukat csak rendeltetésszerűen gyakorolhatják, és nem sérthetik a gazdasági társaság üzleti titkait. A tulajdonosi jogok gyakorlásához szükséges mértéken túl a társaság tulajdonosai sem jogosultak az üzleti titkok megismerésére, a titoktartási kötelezettség pedig őket is terheli.
 
 A fenti szabályok a különböző jogviszonyból származó kötelezettségeket határozzák meg, a kötelezettségek megszegését pedig a büntetőjog szankcionálja.