A szabályozási rendszer ismertetése előtt vizsgáljuk meg, hogy mi történne a gazdasági környezetben szabályozás - legyen az törvényi vagy egyéb etikai, morális korlát- nélkül. Induljunk ki abból, hogy adott gazdasági régióban, például egy országban, az adott cégek bizonyos százaléka megfelelő jogi és etikai normák hiányában hajlamos lenne erkölcstelen és vagy törvénytelen módon információt szerezni abból a célból, hogy ilyen módon szerzett információelőnyét gazdasági előnyre váltsa.
A régió többi vállalata számára két elméleti lehetőség nyílik:
- vagy nem alkalmaznak illegális eszközöket, ám ezáltal hosszútávon valószínűleg alulmaradnak a tisztességtelen és illegális praktikákat alkalmazó cégekkel szemben a gazdasági versenyben
- vagy szintén törvénytelen eszközöket használnak, ami azonban a gazdasági verseny elfajulásához vezet.
Könnyen belátható, hogy mindkét reakció a verseny sérülését eredményezi.
Ezáltal igazolható, hogy a gazdasági társaságok által folytatott információszerzést korlátok közé kell szorítani, különben előbb vagy utóbb sérül a gazdasági verseny, ami viszont szükségszerűen a fogyasztói érdekek sérüléséhez vezet.
Számtalan külföldi szakkönyv (például Pfaff a Competitive Intelligence in der Praxis című könyvében) szemléletesen mutatja be a gazdasági információk beszerzése és a jogi, illetve etikai szabályozás közötti összefüggést. Egy közlekedési lámpához hasonlóan rendszerezi az információbeszerzés módszereit, amihez egyértelműen hozzárendelhetőek a büntetőkódexekben meghatározott bűncselekmények:
Az ún. zöld kategóriába tartozó információszerzési praktikák sem büntetőjogi, sem etikai korlátozás alá nem esnek.
Olyan információk beszerzése tartozik ebbe a kategóriába, amelyek teljesen nyílt forrásból származnak, például szakmai kiállítások, rendezvények alkalmával szerezhetők, nyerhetők a konkurencia által nyilvánosságra hozott kiadványokból, reklámokból, sajtóanyagokból, legális módon megszerzett termékekből, konferenciákról és egyéb szakmai rendezvényekről.
Az üzleti életben a beszerzendő információk kb. 80-90%-a beszerezhető nyílt forrásból. Az üzleti hírszerzés szempontjából az információk nyílt forrásból történő beszerzése a leggyakoribb.
Az ún. sárga kategóriába olyan cselekmények tartoznak, amelyeket ugyan nem esnek büntetőjogi korlátozás alá, ám az etikai szabályok iránymutatása szerint kerülendőek. Az etikai szabályok ebben az esetben kiegészítik a jogszabályokat, mert azok valamilyen szempontból hiányosak és nem szabályozzák megfelelően az adott élethelyzetet.
A jogi szabályozás hiányosságának kétféle oka lehet:
- a jogi szabályozás belső hiányosságaira vezethető vissza, azaz létezik a szabályozási szándék a törvényhozók részéről, de ez valamilyen oknál fogva nem tükröződik a jogszabályokban,
- enyhébb súlyú cselekményekről lévén szó a törvényhozónak nem is áll szándékában ezeket a cselekményeket szankcionálni
A sárga kategóriába sorolt cselekményeknél a vállalat hozzáállásán és akaratán múlik, hogy alkalmaz-e ilyen tevékenységeket a racionális döntésekhez szükséges információk beszerzése során. Az ún. Front-Page-Test (amelyről itt lehet bővebben olvasni) alkalmazása segítséget nyújthat annak eldöntésében, hogy a kívánt információ megszerzése arányban áll-e az esetleges károkkal.
A Pfaff-féle csoportosítás szerinti sárga kategóriába tartozó cselekmények a teljesség igénye nélkül a következők lehetnek:
* Olyan személyek véleményének, értékítéletének kikérése, aki bizalmas információkkal bír. Hangsúlyozottan értékítélet kéréséről és nem információk kiszivárogtatásáról van szó. Ez utóbbi egyértelműen büntetőjogi kategória.
* Megfigyelés titkosszolgálati eszközök nélkül
* Munkaerő átcsábítása: ez a módszer elsősorban vezetők, illetve speciális szaktudású munkavállalók esetében használatos
* Színlelt állásinterjú, valós környezetben, de a munkavállaló alkalmazásának szándéka nélkül.
* Színlelt partneri tárgyalás
* Fiktív vevői tárgyalás
Megjegyzendő, e példák nem büntetőjogi tényállások, de az utóbbi három cselekmény esetében adott körülmények között felmerülhet a csalás tényállása is.
Az ún. piros kategóriába azok a cselekmények tartoznak, amelyek egyértelműen illegálisak, azaz büntetőjogi tényállásokat valósítanak meg és ezáltal etikusak sem lehetnek. Az ilyen cselekmények minden gazdasági szereplő, illetve ezek munkavállalói számára tilosak és büntetőjogi konzekvenciával járnak. Ezen cselekmények nem csak a büntetőjogi szankciók miatt kerülendők, hanem azért is, mert elvileg az információk túlnyomó többsége nyílt forrásból megszerezhető, a fennmaradó rész pedig az ún. mozaik-elv alapján kikövetkeztethető. Így racionálisan cselekvő gazdasági szervezet számára nem jelenthet ésszerű alternatívát a szükséges információk illegális beszerzése.
A fent említett cselekmények a következőképpen foglalhatók össze táblázatban:
