I. Mi történt?
A közelmúlt hírei szerint letöltendő szabadságvesztésre ítélték a Diagon-ügy vádlottjait elsőfokon. Több újság és internetes fórum is lehozta a hírt, a szerző által olvasott fórumok küzül legalaposabban a HVG újságírónője, Rádi Annamária foglalta össze a történteket.
Mik az előzmények? A vádirat szerint a Diagon-ügy első és másodrendű vádlottja korábban a Diagon cégnél volt alkalmazásban vezetőként. Távozásuk után a Diagon legnagyobb konkurencájához, a Diachem Kft-hez igazolták át, ám nem távoztak üres kézzel, magukkal vittek kb. 11.000 üzleti titoknak minősülő iratot, leírást stb. A hírek szerint a titkokat át akarták játszani új kenyéradójuk oroszországi partnerének. Éppen úton voltak Oroszországba, amikor Ferihegyen őrizetbe vették őket.
A HVG cikke szerint az ügy kipattanása egy véletlennek köszönhető: a Diagon egyik munkatársa "felesége tudtával" próbált meg belépni annak Gmail-es postafiókjába, amikor észrevette, hogy a gép tárolta ex-kollégája, az elsőrendű vádlott felhasználónevét és jelszavát. A néven nevezett úr így hozzáfért ex-kollégája levelezéséhez és észrevette a gigantikus méretű és üzleti titkokat tartalmazó levelezést, riasztotta főnökét, a következmény pedig már ismert.
II. Jogi megközelítés
Elsősorban le kell szögezni, hogy sok újságcikkel és még több internetes kommenttel szemben nem kémkedésről szól ez a történet hanem ipari kémkedésről. Bár laikusok számára igencsak hasonló a két kategória, jogilag azért elég jelentős különbség van közöttük.
Kémkedni ugyanis jogi értelemben kizárólag országok ellen lehet. A hatályos Büntető Törvénykönyv a következőképpen fogalmaz:
"Kémkedés:147. § (1) Aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére a Magyar Köztársaság ellen hírszerző tevékenységet végez, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
A jogszabály tehát világosan kimondja, hogy a kémkedés bűntettét kizárólag a Magyar Köztársaság ellen lehet elkövetni, elkövetői oldalon ugyanakkor nem csak más állam ("idegen hatalom"), hanem közelebbről nem definiált "idegen szervezet" is lehet. Azaz, mivel kizárva nincsen, akár gazdasági szervezet is lekövetheti.
A Diagon-ügyben azonban a fentiek alapján nem kémkedés, hanem gazdasági titok megsértése és iparjogvédelem megsértése miatt indult eljárás.
A gazdasági titok megsértését a Btk. 300. szakasza definiálja:
300. § (1) Az a bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitok megtartására köteles személy, aki bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitoknak minősülő adatot jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tesz, úgyszintén aki jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva üzleti titkot jogosulatlanul megszerez, felhasznál, mással közöl vagy nyilvánosságra hoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A lényeg a paragrafus második felében rejtőzik: aki üzleti titkot jogosulatlanul megszerez vagy felhasznál, bűntettet követ el. Vagyis nem kell szükségszerűen felhasználni, elég jogosulatlanul megszerezni az üzleti titkokat. Ennek jelentős szerepe van történetünkben, mert a vádlottakat még a repülőtéren letartóztatták, tehát az üzleti titkok nem kerültek átadásra. Ez, mint láttuk, nem is volt feltétele büntethetőségnek.
A másik vádpont az iparjogvédelmi jogok megsértése volt. A Btk. alapján (329/D. § (1) "aki a jogosultnak törvény, kihirdetett nemzetközi szerződés vagy európai közösségi rendelet alapján fennálló szabadalmi oltalomból, növényfajta-oltalomból, kiegészítő oltalmi tanúsítványból, védjegyoltalomból, földrajzi árujelzőoltalomból, formatervezési mintaoltalomból, használati mintaoltalomból, illetve topográfiaoltalomból eredő jogát az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével megsérti, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."
Az iparjogvédelmi jogok megsértése ugyan megtörtént, ám a reptéri lefogás miatt a vagyoni hátrány okozása nem valósult meg, ezért a bíróság ebben a vádpontban ejtette a vádat.
III. Miért érdekes számunkra ez az eset?
A Diagon-ügy mindenképpen a rendszerváltás utáni első per, amely gazdasági titok megsértése miatt indult. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ennyire ritka bűncselekmény lenne, sőt. Az ok inkább az, hogy immateriális javak eltulajdonítását meglehetősen ritkán veszi észre a sértett, legalábbis magát gazdasági titkok megsértését. Ha feltűnik a cégvezetésnek, hogy nincsen valami rendben, akkor legtöbb esetben maximum a másképpen nem magyarázható piacvesztést érzékelik, a konkurencia egyidejű térnyerésével egyidőben. A másik fő ok, hogy ha sejtik is a döntéshozók, hogy valamilyen probléma lehet a háttérben, vagy nem is tudják, hogy mit kellene tenni, kihez kellene fordulni, vagy vagy ha mégis, nehéz ilyen egyértelmű helyzetben lefülelni az ipari kémeket. Mivel ez esetben bravúrosan sikerült egyrészt megakadályozni a kár bekövetkeztét, egyidejűleg a lopott fájlokat tartalmazó laptop elkobzásával perdöntő bizonyítékot szolgáltatni az igazságszolgáltatás számára, mindenképpen helyet követel az ügy a gazdasági bűncselekmények történetében.
Különlegessé teszi az ügyet a kár mértéke. Relatíve ritkán fordul elő olyan büntetőper hazánkban, ahol a kár és egyben a kártérítés mértéke meghaladja a 3 milliárd forintot.
A lebukás körülménye, legalábbis a hivatalos verzió szintén érdekessé teszi az ügyet. Más által használt, ráadásul bekapcsolt jelszóemlékeztetővel működő számítógépről ilyen ügyletet bonyolítani nem vall profizmusra, élesen szemben áll a 3 milliárdos anyagi kárveszély a banális lebukási okkal.
A letartóztatás körülményei szintén említést érdemelnek. A nyomozó hatóságok által nagyon jól időzített reptéri letartóztatás egyrészt megakadályozta a kár tényleges bekövetkezését, másrészt egyben meg is hiúsította az iparjogvédelmi jogsértés bekövetkeztét. Nemzetközi viszonylatban is ritka az ilyen jellegű ügyekben az ennyire egyértelmű lebukás. Ha elkapnak valakit egy reptéren, hóna alatt egy laptoppal, amin a korábbi munkahelyéről származó gigantikus mennyiségű üzleti titok van, szakember legyen a talpán, aki a jogi PR segítségével ezt ki tudja magyarázni. (Őszintén szólva kíváncsi lennék a Petrocelli-blogot szerkesztő kollégák véleményére, hogy egy ilyen jellegű kvázi tettenérésnél milyen eszközöket lehetne bevetni a kár mérsékelésére.)
IV. Mit lehetett volna a szereplőknek máshogy tenni?
Diagon:
A probléma felmerülése után megfelelően és kellőképpen hatékonyan kezelték a helyzetet. Diagnosztizálták a titoksértés tényét, majd bevonták a hivatalos szerveket. Ezzel egyrészt jogi útra terelték az ügyet (ami azért nem mondható el minden hasonló ügyben, mert a sértettek sokszor egyéb, úgymond jogon kivüli módszerekkel kezelik ezeket a felmerülő problémákat.) Azért az üzletvédelmi folyamatoknak utána lehetne nézni, a közösen használt számítógép bekapcsolt jelszóemlékeztetővel generál némi feladatot a szakembereknek.
Diachem / vádlottak: eltekintve attól a ténytől, hogy már csak a büntetőjogi konzekvenciák miatt sem szabad bűntettet végrehajtani, az ügy vádlottai több "szakmai" hibát is elkövettek. Ha már információt loptak, nem célszerű emailben továbbküldeni, hiszen ennek egyértelműen nyoma marad. Bár a jelszóemlékeztető általi lebukás
A rendvédelmi szervek profin és hatékonyan tették dolgukat. Megakadályozták a kár kiterjedését, peranyagot szolgáltattak, ami alapján a bíróság gyakorlatilag teljesen elfogadta a vád álláspontját. Ez mindent elmond.
A szerző szerint a bíróság is helyesen döntött, amikor gazdasági titok megsértésének vádjában bűnösnek találta a vádlottakat, iparjogvédelmi jogsértés vádjában viszont felmentette őket. A kiszabott szabadságvesztésről nyilván lehet vitatkozni, blogunk véleménye szeint a kár mértéke már önmagában is indokolja a büntetés mértékét. Amenniyben nem merülnek fel további tények, nem tartom elképzelhetőenk az ítélet másodfokon történő módosítását. Majd meglátjuk...
