A magánnyomozás helye, szerepe a gazdasági életben, és kapcsolata az üzleti hírszerzéssel; Sasvári Rudolf tanulmánya:
Az eredeti tanulmány a DETEKTOR Plusz magazin 2010/9–10. számában jelent meg, a cikket változatlan formában közöljük a szerző engedélyével. Az eredeti cikk megtekinthető többek között ezen a linken.
Mielôtt meghatároznánk a magánnyomozás helyét és szerepét a gazdasági életben, szükségesnek látom a magánnyomozás, mint szakma fogalmát tisztázni. A rendôrhatósági engedélyhez és OKJ-s szakképesítés megszerzéséhez kötött magánnyomozó tevékenység pontos meghatározását, definiálását ugyanis a jelenleg hatályos személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény, sôt az azt megelôzô 1998. évi IV. törvény és annak végrehajtására megalkotott 24/1998. (VI. 9.) BM rendelet is elmulasztotta. Csupán az egyes szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló 16/2003.(IV.18.) BM rendelet 18. számú melléklete – amely a magánnyomozó szakmai és vizsgakövetelményeit határozza meg a munkaterület rövid, jellemzô leírásával – ad némi definíciót e tevékenységrôl:
„A magánnyomozó a megbízási szerzôdése alapján, a megbízóját megilletô jogok keretein belül figyelô, kutató, felderítô, dokumentáló munkájával, elemzô, értékelô, informáló, javaslattevô tevékenységével és személyes közreműködésével segíti megbízója jogainak, jogszerű érdekeinek érvényesítését és kötelezettségei teljesítését.”
A jogszabály a szakképesítés szakmai követelményeinél pedig ezt írja: „A magánnyomozói tevékenység nagyfokú önfegyelmet, széles körű elméleti felkészültséget, jó kifejezô- és kapcsolattartói készséget, valamint fejlett problémamegoldó képességet igényel. […] A [magánnyomozó] foglalkozás gyakorlásához képessé kell válni ezen [jogi, kriminalisztikai és pszichológiai] ismeretek alkalmazására az alábbi feladatok végrehajtásában:
- adatok, tények és információk felkutatása, gyűjtése;
- személyek, események megfigyelése, dokumentálása;
- megtörtént események körülményeinek felderítése, és ezekre vonatkozó dokumentumok beszerzése;
- nyilvántartások adatainak megtekintése, azokból igazolás, másolat kérése, kivonat készítése;
- a megismert adatok, tények és információk értékelése, elemzése és azok alapján informáló, tanácsadó, javaslattevô tevékenység;
végül
- személyes közreműködés a megbízó jogainak, jogszerű érdekeinek érvényesítésében, teljesítésében.”
A 16/2003.(IV.18.) BM rendelet 18. számú melléklete mindezen túl részletesen felsorolja, hogy a magánnyomozónak milyen alkotmányjogi, polgári jogi, büntetôjogi, büntetôeljárás- jogi, közigazgatási jogi, szabálysértési jogi, kriminalisztikai, pszichológiai elveket, illetve ismereteket kell elsajátítania, aztán belôlük vizsgát tennie.
Ezek valóban hasznos és szükséges ismeretek, „csak” éppen az alapvetô nyomozáselméleti, valamint a gyakorlatban alkalmazandó nyomozási szakismeretekre, adatgyűjtési módszerekre nem tud felkészülni a felsorolt ismeretanyag betanulásával a szakképesítés megszerzésére jelentkezô. Sajnos mesterségünk oktatásában túlteng a jogdogmatikai elmélet.
Figyelembe véve a törvény betűjét, az alábbiakban definiálnám a magánnyomozást, annak fogalmát közelítve a gyakorlathoz.
A magánnyomozás polgári jogviszony keretében végzett (civil) szolgáltatás, tehát olyan adatgyűjtési formákat és műveleteket jelent, melyeket az erre specializálódott egyéni vállalkozók személyesen, a gazdasági társaságok pedig cégszerűen, de a fô- vagy mellékállású magánnyomozóik személyes felelôsségével, törvényi felhatalmazás,
illetve rendôrhatósági engedély (igazolvány) birtokában végeznek, a megbízóik jogos – általában gazdasági-üzleti, ritkábban magántermészetű, családi – érdekérvényesítése céljából, megbízási szerzôdés keretei között. A megbízók igényei alapján e szolgáltatások persze különfélék lehetnek, leggyakrabban:
- céginformációk beszerzésére, cégtörténetek megírására, céghálózatok feltérképezésére;
- jogszerű adósságkezelések elôkészítésére, (esetleg lefolytatására is);
- üzleti partnerek megbízhatóságának, gazdasági társaságok és más szervezetek vezetô tisztségviselôinek, illetve alkalmazottainak biztonsági ellenôrzésére;
- eltűnt vagy ismeretlen helyen tartózkodó, illetve bujkáló személyek felkutatására;
- polgári és büntetôügyekben tanúk felkutatására és meghallgatásuk végrehajtására, illetve más kiegészítô bizonyítékok beszerzésére;
- egyéb információk, adatok, dokumentumok gyűjtésére, feldolgozására és értékelésére irányulnak.
Egy szó, mint száz, a megbízók minden esetben valamiféle adatgyűjtéssel bízzák meg a magánnyomozót. Az adatgyűjtés a nyomozás egészének – mint verziókkal végzett intellektuális munkának – csupán az egyik fázisához tartozó munkafolyamat. A bűnügyi nyomozástan, a kriminalisztika szemszögébôl az adatgyűjtés és annak taktikai módszerei a nyomozásnak csupán legkisebb önálló egységét, nyomozási cselekményét jelenti, a többi nyomozási cselekmény mellett. A magánnyomozás szempontjából az adatgyűjtés ennél sokkal többet jelent, nem csupán egyetlen nyomozási cselekményfajtát, hanem az összes kvázi nyomozási cselekmény az adatgyűjtés keretében végezhetô el. Ezt a jelenleg hatályban lévô, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 34. § a) pontja – a magánnyomozóra vonatkozó szabályok között – rendkívül egyszerűen fogalmazza meg, melynek lényege a következô.
A magánnyomozó a megbízója jogosultságának és felhatalmazásának keretében, a megbízási szerzôdés teljesítése érdekében adatot gyűjthet, felvilágosítást kérhet, hivatalos iratokba, közhitelű nyilvántartásokba betekinthet, illetve készíthet azokról kivonatot, másolatot. Persze a törvény szövegének nem az egyszerű és szűkszavú megfogalmazásában van a jelentôsége, hanem a magánnyomozói tevékenység engedélyezésében.
Az eddig leírtak alapján nem ússzuk meg az adatgyűjtés pontos meghatározását sem, elöljáróban azonban mindenképpen hasznos megfogalmazni, hogy mit is értünk az információ és az azzal szoros kapcsolatban lévô adat fogalma alatt. Az információ – a mi felfogásunkban – minden olyan tény, személyes tapasztalat, közlés, hír, esetleg leellenôrizendô pletyka, amely számunkra új, és valamilyen szempontból jelentôséggel, fontossággal bír, vagyis valamilyen okból releváns, az adat pedig az információ megjelenési formája. Mivel e két fogalom a gyakorlatban feltételezik egymást, a köznyelvben szinonimaként használatos. A magánnyomozás szempontjából az információ inkább szóbeliséget, az adat pedig írásbeliséget takar. A nyomozás szempontjából ugyanis nem mindegy, hogy hagyományos, papíralapú vagy elektronikus adathordozón tárolt adatokat kell-e megszerezni, értékelni, stb. – ez utóbbira még visszatérek –, vagy csupán az adat információtartalmához szükséges hozzájutni tanúkutatás és meghallgatás lefolytatásával. Az információ és az adat rövid definiálását követôen most már rátérhetünk az adatgyűjtés, valamint annak célja, illetve tárgya meghatározására is: Az adatgyűjtés a magánnyomozónak megbízás alapján végzett tervszerű, de legalábbis átgondolt szelektív hírszerzô, kutató-elemzô tevékenysége, amelyet minden esetben dokumentál. Az adatgyűjtés célja és tárgya egybeesik, a megbízó hírigényének kielégítését, jogos (gazdasági vagy más célú) érdekérvényesítésének segítését jelenti.
Az adatgyűjtés leírt fogalma – mint a definíciók általában – további magyarázatra, bővebb kifejtésre szorul, kezdjük mindjárt a magánnyomozó szelektív hírszerzô, kutatóelemző tevékenységével, illetve annak dokumentálásával. A hírszerzô vagy információgyűjtô tevékenység szelektivitása alatt azt értjük, hogy a nyomozó a megbízás teljesítése során csak olyan adatokat gyűjt, amelyek az ügyre tartoznak, vagyis az ügy szempontjából relevánsak, így annak alakulását elôbbre vihetik. A bűnügyi nyomozásnál a relevanciavizsgálat egyébként a verziókkal végzett munka utolsó fázisa. Az adatgyűjtés szelektivitásának másik jelentôsége az – adatvédelmi törvény által is taglalt – adatok minôségében, illetve az adatkezelés célhoz kötöttségében rejlik. A magánnyomozó kutató- elemzô tevékenysége szorosan összefügg az adatgyűjtés dokumentálásával. Az adatgyűjtés dokumentálása alatt itt most nem azt értjük, hogy az adatgyűjtés végrehajtása során a magánnyomozó videó- vagy fényképfelvételeket készít, illetve okirati bizonyítékokat szerez be, hanem a megbízó
részére készített írásos tájékoztatójelentés összeállítását. Erre a magánnyomozót a Ptk. 477. § (1) bekezdése is kötelezi, amikor elôírja, hogy a megbízott köteles a megbízót tevékenységérôl és az ügy állásáról kívánságára, szükség esetén e nélkül is tájékoztatni. Bár a Polgári Törvénykönyv a tájékoztatás módjára nézve nem határoz meg semmilyen formai követelményt, a magánnyomozónak azonban minden esetben célszerű jelentést készíteni az összegyűjtött adatokról (az ügy állásával kapcsolatban), illetve a megbízás befejezését követôen az egész ügyre vonatkozó összefoglaló jelentést írni.
A magánnyomozó a megbízása teljesítése érdekében nemcsak személyesen gyûjthet adatot elôre meghatározott helyeken, kérhet felvilágosítást, vagy tekinthet be hivatalos iratokba, közhitelû nyilvántartásokba, hanem – sôt, ideje talán legnagyobb részében – az elektronikus adathordozókon tárolt információk után is kutat. Vagyis nyomoz a világhálón. Erre az információs társadalomban egyre nagyobb igény mutatkozik. Hiszen a XXI. század elején mind több cég, intézmény, magánszemély szembesül az interneten, illetve a médiában, szaksajtóban keringô tömeges, ellenôrizetlen, feldolgozatlan adatmennyiség, információdömping okozta kihívásokkal, problémákkal és rizikófaktorokkal. Azonban hiába fogalmazódik meg, gyakorta elemi igényként a vállalati menedzserekben, gazdasági ügyekkel foglalkozó ügyvédekben a tevékenységük szempontjából fontos adatok médiafigyelése, szelektív összegyûjtése, szintetizálása, kielemzése, az erre fordítandó munkaidô és a szabad
kapacitás hiánya okán ez többnyire kielégítetlen marad. Ugyanis az információt annak publikus volta önmagában nem teszi értelmezhetôvé, relevánssá, azaz hasznossá. Adott dolgokat komparatív módon összevetni, összefüggéseibe helyezni csak szakértô tudja. De a vállalkozásoknak általában (a multinacionális cégeket, a legjelentôsebb országos nagyvállalatokat leszámítva) a pénzügyi és humán erôforrásaik tekintetében nagy többletterhet jelentene önálló analitikai stáb fenntartása. A mûködô elemzôcégek viszont rendszerint – nyilvánvaló politikai hovatartozásuk vagy más, például gazdasági érdekköröktôl való függésük miatt – nem képesek a bizalom elnyeréséhez szükséges pártatlanság, szakszerûség és diszkréció garantálására. Mivel a cégek, vállalkozók,
ügyvédi irodák túlnyomó részének így nincs lehetôsége, legfôképpen ideje és szakembergárdája arra, hogy honlapok, tárhelyek, közösségi oldalak, print adatbázisok tucatjait böngésszék, tanulmányozzák át, így lényegi
információk sikkadhatnak el számukra az „adatdzsungelben”. Manapság egyre gyakrabban nem az információ titkossága, zártsága, hanem a mennyisége, valamint kuszasága, rendezôelv nélkülisége gátolja a piaci szereplôket azok kiértékelésében. Ezért napjaink és a jövô magánnyomozási szolgáltatásai között óriási jelentôsége van, s egyre növekvô piaci részesedése lesz a gazdasági és politikai médiaanalízisnek, háttérelemzések, tanulmányok készítésének, azaz az üzleti hírszerzésnek (Business Intelligence), ami leggyakrabban a következôkre irányul:
- Volt, jelenlegi és leendô üzleti partnerek, konkurensek, riválisok, al- vagy fôvállalkozók, bizalmas munkakörben dolgozó alkalmazottak, illetve más célszemélyek médiajelenlétének, médiahasználati szokásainak, közzétett online adattartalmainak reprezentatív feltárására, összehasonlító vizsgálatára.
- A célkeresztbe vett személyek köz- és magánéleti, szakmai-gazdasági kapcsolathálójának feltérképezésére (például az iWiW, Facebook vagy más közösségi portálok átböngészésével), nyilvánosságbeli múltjának, elôéletének felrajzolására.
- Az esetleges gyenge pontok, fehér foltok, kockázati tényezôk, önellentmondások és összeférhetetlenségek diagnosztizálására.
- A tanulmányozott egyén politikai személyiségprofiljának, világnézeti arcélének kidolgozására, nyilatkozatainak, publikus bejegyzéseinek analízise segítségével.
- Annak tisztázására, hogy az alkalmazni kívánt személy esetleges közéleti hovatartozása, elfogultsága jelenthet-e üzleti és biztonsági kockázatot a gazdasági társaság számára.
- Lapszemlék, média-háttéradatok beszerzésével, jogalkotási folyamatelemzések révén annak prognosztizálására, hogy a szakpolitikai, szakjogi változások miként hathatnak a jövôben azon célterületekre, ahol a megbízást adó társaság vállalkozik, dolgozik, vagy befektet.
A tisztességes, profi magánnyomozás és üzleti hírszerzés tehát – a médiában felkapott negatív hírek, célzatos beszámolók túldimenzionálása ellenére is – a gazdasági élet tisztaságát, az üzletkötések korrektségét hivatott szolgálni, különösen a szerencselovagok, csalók és más megbízhatatlan vállalkozók kiszûrésével.
Az ábrák és fényképek forrása:
