Mint korábban említettem, igencsak gyakran keveredik a gazdasági kémkedés és az üzleti hírszerzés fogalma a fejekben és a köztudatban, nemcsak laikusok, hanem sokszor gyakorló közgazdászok és üzletemberek esetében is.
Mielőtt megvizsgálnánk, hogy mi is a különbség a két tevékenység között, nézzük meg, miért is olyan fontos különbséget tenni?
A két fogalom első pillantásra egymásra hasonlító, ám gyökeresen más megítélésű módszereket takar. Ez a megítélés főként akkor lesz érdekes, ha mondjuk egy bíróság vizsgálja. Szóval a határok ismerete nemcsak a szakmai korrektség miatt, hanem az esetleges nem várt következmények miatt is fontos. Míg az egyik jó esetben a stratégiai tervezés velejárója, a másik komoly jogi szankciókat eredményezhet. Akkor lássuk hát a főbb jellemzőket, miben is különbözik a két tevékenység!
Az üzleti hírszerzés:
- Egy teljesen legális információszerző és –elemző tevékenység, amely minden körülmények között tiszteletben tartja minden érintett ország jogi és etikai normáit
- gazdasági szervezetek menedzsmentjének tevékenysége abból a célból, hogy piaci lehetőségeiket és/vagy üzleti potenciáljukat növeljék vagy legalább szinten tartsák úgy, hogy folyamatosan vizsgálják és elemzik konkurenciájuk és potenciális konkurenciájuk múltbeli viselkedését, azért, hogy jövőbeli tevékenységüket minél nagyobb pontossággal megbecsülhessék
- teljesen etikus tevékenység, ami minden körülmények között kiállja az ún. címlap-tesztet
- lényegesen közelebb áll a marketinghez és a stratégiai menedzsmenthez, mint a „klasszikus” hírszerzéshez, de nem nélkülözi annak módszereit sem, főképp elemzési területen
- folyamatosan, rendszeresen végzett tevékenység
Mi is ez a címlap-teszt?
Végtelenül egyszerű: mielőtt bármit teszel, képzeld el mi lenne, ha az akciód egy korrekt, ám kissé negatívan elfogult újságíró tollából másnap a vezető újságok címlapján lenne. Ha ez nem jelente gondot Neked és az általad vezetett cégnek, akkor minden a legnagyobb rendben. Ellenben ha egy ilyen újságcikk komoly támadási felületet nyújtana, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy
- megéri-e az akció a kockázatot?
- hogy lehetne változtatni az eszközökön – a célt folyamatosan szem előtt tartva- úgy, hogy ne jelentsen gondot egy negatív címlap?
Sokszor apró változatás is elegendő az eszköztárban, hogy kihúzzuk a dolog méregfogát, azaz elég egy-két apró változást eszközölni és máris etikusnak minősíthető az egész akció.
Azoknál a vállalatoknál, ahol létezik etikai kódex (ezek jellemzően multinacionális vállalatok, bár néhány KKV is fontosnak tartja ezt), külön előírások szabályozzák többek közt az információ beszerzésének engedélyezett formáit. Ezek az etikai előírások kivétel nélkül szigorúbbak, mint a hatályos jogszabályok, tehát az etikai szabályok betartása elvileg garantálja a jogi normák betartását is. Persze faramuci helyzetek bárhol és bármikor előfordulhatnak, de azért nem ez a jellemző.
Ezzel szemben a gazdasági kémkedés:
- állami, ritkábban privát hírszerző szervezetek által végzett
- rendszerint eseti jellegű,
- illegális, azaz legalább egy állam jogi normáit sértő tevékenység
Ezek lennének tehát a főbb különbségek az üzleti hírszerzés és a gazdasági kémkedés között.
