üzleti hírszerzés

A reverse engineering egy a gyakrolatban gyakran használt információszerzési módszer, melynek lényege az adott működési elv, termék, szolgáltatás stb. elemzése és dokumentálása az eredeti tervek ismerete nélkül, pusztán a működés, felépítés, folyamatok stb. analizálásán keresztül.

A célja a konkurencia termékének megismerése, majd a szerzett ismeretek alapján saját verzió építése, lehetőleg az elemzett termék hátrányainak kiküszöbölésével.
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy teljesen legális forrásból – értsd pl. kereskedelmi forgalomban – vásárolnak egy terméket, amit aztán otthon szétszednek, patikamérlegen lemérik az egyes alkatrészeket, megnézik az egyes összetevők erősségeit, gyengeségeit és így tovább, majd felhasználják az így szerzett tapasztalatokat műszaki és/vagy marketing szempontból.

A visszafejtés egyszerre több célt is szolgálhat:

Érdekes cikk jelent meg az Indexen, amely a gázvilágítás elterjedésével foglalkozik, egyben felfed egy érdekes kis epizódot az ipari kémkedés hazai történetéből. A XIX. századi technikai újítás – amely lehetővé tette a korábbi olajtartályok lecserélését -  Széchenyi István révén jutott el Magyarországra. A Legnagyobb Magyar 1815-ös angliai útján látta meg az innovációban a közvilágítás jövőjét, amelynek hatására vásárolt egy gázfejlesztő készüléket, majd azt – mivel a szigetországban kiviteli tilalom volt rá érvényben – egyszerűen hazacsempészte Magyarországra.

Naplójában imígyen örökítette meg kalandját:

„Egy gázgép modellje van velem. Megszerzése sok munkámba és fáradságomba került, csak erős akaratomon és állhatatosságomon múlt, hogy kierőszakoltam magamnak ezt a gépet s most az volt a legnagyobb gondom, miképp szállítom át a csatornán? De nemcsak gondom volt, hanem rémültem is, mert ezeknek a gépeknek ilyen módon való kiszállításáért halálbüntetés jár. Nem voltam elragadtatva attól, hogy egy gázvilágító masináért akasszanak fel.”

Gázlámpa Budapesten a Gázművek székháza előtt (Forrás: Wikipedia)

A gróf terve szerint nagycenki kastélyát világított volna meg segítségével, ám ez különböző technikai problémák miatt nem valósult meg, ugyanakkor részben az ő hatására lassacskán mégiscsak elterjedt a gázvilágítás.
Arról ugyan nincs tudomásunk, hogy a furfangos módon hazaszállított készülék segítségével anyagi haszonszerzésre törekedett volna (mint mondjuk Dreher Antal a szintén külföldről hazacsempészett termékminta segítségével), ám ez nem befolyásolja a fent leírt akciójának megítélését: a Legnagyobb Magyar, a magyar arisztokrácia egyik legjelesebb tagja bizony ipari kémkedésre vetemedett. Védelmében ugyanakkor el kell mondani, hogy legfőbb vágya többek között a magyar (ipari) kultúra felvirágoztatása volt, és eme cél érdekében nem riadt vissza a fenti cselekménytől sem.

2012 nyarán hoztak ítélelet egy 2007-ben történt ipari kémkedési ügyben. Az ítélet szerint a Motorola kínai származású (volt) munkatársa üzleti titkokat tartalmazó dokumentumokat próbált kicsempészni a Motorolától. Az információk címzettje az a kínai Sun Kansen nevű telekommunikációs cég volt, amely amúgy a kínai néphadsereg egyik beszállítója kommunikációs szakterületen.

Az ügyben eljáró bíró négy éves börtönbüntetésre ítélte a kínai hölgyet.

Bár még messze az év vége, de megállapítható, hogy ha nem is feltétlenül az évtized, de minden bizonnyal a 2012-es év informatikai pere a Samsung-Apple között vívott szabadalmi per volt.

Röviden a perről: mint ismeretes, az Apple beperelte a Samsungot, mert a dél-koreaiak Galaxy- modellje kísértetiesen hasonlít az Aplle iPhone-jára, legalábbis az Apple keresete szerint. 

Fotó: Vicki Behringer / Reuters

A blog szempontjából releváns az üzleti titkokkal történő bánásmód.

A küzdelem érdekében a felek, kiváltképp az Apple korábban szigorúan bizalmasnak számító információt tett közé. Közkinccsé tették egyrészt a saját üzleti titkaik egy rsézét, ugyanakkor bemutattak olyan dokumentumokat is, melyek a konkurencia titkát képezték.

Felfedtek jövőbeli fejlesztési és értékesítési terveket, korábbi termékötleteket, teljes fejlesztési folyamatokat.

Scott Forstall, az Aplle mobilos szoftverekért felelős vezetője ismertette a 2004-ben Project Purple néven indult iPhone-projekt részleteit. Akkoriban az egész projekt annyira titkos volt, hogy egész szintet különítettek el az ebben részt vevő dolgozók számára.

Az Apple dizájnere a tanúk padján közel 40 korábbi, egyébként elvetett tervet mutatott be, amelyeket minden bizonnyal üzleti titkot képeztek. (További infó itt.).

Fotó: Park Ji-Hwan / AFP

Az Apple marketing és kommunikációs stratégiája sem maradt titokban, kiderült például, hogy az amerikaiak 2007 és 2011 között közel 650 millió dollárt költöttek az iPhone hazai kommunikációjára, míg az iPad kommunikációja 450 millió forintba került 2010 óta.

Védekezésképpen a Samsung szintén felfedte termékfejlesztési folyamatát annak igazolására, hogy nem az Apple-től merítették ötleteiket, hanem keményen dolgoztak ők is.

További érdekes tény, hogy a két cég egymástól megszerzett, amúgy titkos iratokkal is igyekezett bizonyítani saját igazát. Például az Apple bemutatott egy Samsungtól megszerzett 132 oldalas dokumentumot, amely az iPhone-t és a Galaxy S-t hasonlítja össze és olyan javaslatok találhatók benne, amelyek azt részletezik, hogyan lehetne a Samsung termékét feljavítani, hogy olyan legyen, mint az iPhone.

A per végül az Apple győzelmével zárult, Lucy Koh bírónő döntése alapján a dél-koreaiaknak 1,049mrd USD kártérítést kell fizetni az Apple-nek. Ez az összeg ugyan kevesebb, mint az igényelt 2,75mrd USD, ugyanakkor a Samsungnak a pénzügyi veszteség mellett a nyilvánvaló erkölcsi veszteséget is el kell viselnie. 

Competitive Intelligence szempontjából azért érdekes a történet, mert rendkívül szemléletesen mutatja be, hogyan lehet egy bírósági per az információszerzés forrása. Mindkét cég szinte szűrés nélkül ontotta az információkat a működésükről, ezek pedig lehetővé teszik a fejlesztési és marketing folyamatok teljes feltérképezését, ezekből pedig messzemenő következtetéseket lehet levonni a jövőre nézve. Kisebb (fejlesztő) cégeknek szinte aranybánya a rengeteg napvilágra került információ, melyek elemzésével lehetővé válik saját üzleti stratégiájuk újragondolása vagy finomhangolása.

Források:

http://index.hu/tech/2012/08/15/nincs_tobb_titok_az_apple-samsung_ndash_perben/

http://index.hu/tech/2012/08/06/nyilvanossagra_kerulnek_az_apple_titkai/

http://hvg.hu/Tudomany/20120825_apple_vs_samsung_szabadalmi_per

A LinkedIn-en folynak érdekes beszélgetések Competitive Intelligence témában, szakmai műhelybe tömörülve. A társaság egyik illusztris tagja, mondhatni motorja  Bonnie Hohhof. 

A hölgy a SCIP (Strategic and Competitive Intelligence Professionals) főtitkára, emelett számos publikációt jelentett meg különböző helyeken. (További infók itt találhatók.)

Ő jegyzi a Scoop-on található rendkívül érdekes oldalt, ami talán akár blogként, akár linkgyüjteményként is felfogható. A szakirodalom érdekesebb írásaiból válogat, feltüntetve természetesen az eredeti forrást. Az írások angol nyelvűek.

Minden CI iránt érdeklődő kollégának ajánlom az oldalt, az érdekesebb cikkeből a jövőben rendszeresen szemlézni fogunk.

A mult-kor.hu tudósít egy 3500 éves ipari kémkedési ügyről, melynek tárgya egy csontberakásos szék volt.

A gyanú szerint az egyiptomi előkelők által oly nagy becsben tartott székekhez hasonló ülőalkalmatosságokat találtak Németország északi részén az Elbánál. Korábban azt feltételezték, hogy egyszerűen párhuzamosan gyártották ezeket a székeket, azaz az ókori mesterek nem is tudtak egymás termékeiről és módszereiről. A legújabb elméletek szerint viszont annyira hasonlítottak ezek a székek egymásra, hogy mindenképpen másolásról van szó. Ha ez igaz, akkor viszont volt valamilyen kapcsolat 3500 évvel ezelőtt az ókori Egyiptom és az észak-német területek lakói között. Ez történhetett például valamilyen vándorlás során, ami persze nem zárja ki az ipari kémkedés lehetőségét sem. Persze az is előfordulhatott, hogy Észak-Európába nem a székek, hanem azok képi ábrázolása jutott csak el, bizonyítva az írásos dokumentációk jelentőségét.

Bár nehéz az ügyet módszertani vagy pláne jogi szempontból megítélni, azért az egész történet azt erősíti meg, hogy az ipari kémkedés nem feltétlenül az újkori történelemhez kapcsolódik.

Az mfor.hu-n jelent meg egy érdekes cikk a Dreher sörgyár történetéről, amelyben az alábbi sorokra lettem figyelmes:

 "Az ifjú Dreher azonban nemcsak apjától tanulta meg a régi trükköket, hanem Ausztria mellett Münchenben, majd Angliában is fejlesztette a tudását, ahol ráadásul egy kis csellel némi plusz információhoz is hozzájutott. A legenda szerint ugyanis az üreges sétapálcájába rejtett sörminták is segítették abban, hogy mestere legyen a sörkészítésnek."

Próbáltam utánanézni további részleteknek, de nem találtam semmit, ha esetleg van valakinek infója, örömmel venném ha megosztaná.

Korábban már említettük, hogy amennyiben alapjogok között priorizálni kell, az üzleti titkok védelme háttérbe szorul a közérdekű adatok megismeréséhez való alapjoggal szemben. Ennek oka a transzparencia, azaz a közpénzek felhasználásának átláthatóbbá tétele. Az origo cikke szerint ennek az elvnek megfeleően döntött a bíróság úgy, hogy a Médiatanács és a TV2 valamint RTL Klub között kötött szerződés nem képezheti üzleti titok tárgyát.  

I. Mi történt?

A közelmúlt hírei szerint letöltendő szabadságvesztésre ítélték a Diagon-ügy vádlottjait elsőfokon. Több újság és internetes fórum is lehozta a hírt, a szerző által olvasott fórumok küzül legalaposabban a HVG újságírónője, Rádi Annamária foglalta össze a történteket.

Mik az előzmények? A vádirat szerint a Diagon-ügy első és másodrendű vádlottja korábban a Diagon cégnél volt alkalmazásban vezetőként. Távozásuk után a Diagon legnagyobb konkurencájához, a Diachem Kft-hez igazolták át, ám nem távoztak üres kézzel, magukkal vittek kb. 11.000 üzleti titoknak minősülő iratot, leírást stb. A hírek szerint a titkokat át akarták játszani új kenyéradójuk oroszországi partnerének. Éppen úton voltak Oroszországba, amikor Ferihegyen őrizetbe vették őket.

A HVG cikke szerint az ügy kipattanása egy véletlennek köszönhető: a Diagon egyik munkatársa "felesége tudtával" próbált meg belépni annak Gmail-es postafiókjába, amikor észrevette, hogy a gép tárolta ex-kollégája, az elsőrendű vádlott felhasználónevét és jelszavát. A néven nevezett úr így hozzáfért ex-kollégája levelezéséhez és észrevette a gigantikus méretű és üzleti titkokat tartalmazó levelezést, riasztotta főnökét, a következmény pedig már ismert.

A napokban rengeteget olvastam az Apple-alapító életútjáról és haláláról, amikor érdekes megjegyzésre lettem figyelmes.

Mivel Jobs nem szerette volna, ha az Apple-misének is becézett termékbemutató részletei előre kiszivárognak, ezért a hírek szerint "terrorista-csoportokban", azaz sejtszerűen dolgoztak az egyes fejlesztők. Ennek előnye, hogy az egyes funkciók fejlesztéséért felelős személyek csak annyi információhoz jutnak hozzá, amennyi munkájukhoz feltétlenül szükséges, a termék vagy szolgáltatás komplex koncepcióját csak az irányító ember láthatja.

Már régóta tervezem egy bejegyzéssorozat írását a Kína vs. üzleti hírszerzés / gazdasági kémkedés témában. (Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ennek semmi köze a kínai miniszterelnök minapi látogatásához!) A hétvégén is ehhez gyűjtöttem anyagot, amikor belefutottam ebbe a cikkbe, mely szerint Kína ellopna / ellopott egy egész falut.

A szerző szerint kínai szakemberek (mérnökök) keresték fel a festői osztrák városkát, Hallstattot és hosszadalmas, de alapos munkával feltérképezték az egészet abból a célból, hogy otthon, mármint Kínában felépítsék azt.

 Egy rendkívül szép kis városkáról van szó, kb. 1000 fős lakossággal és több száz éves múlttal, valamint pár nevezetességgel, mint teraszos temető, a világon az első regisztrált sújtólégrobbantás és még egy csomó minden más.

A minap olvastam egy rövid, ám érdekes cikket arról, hogy az egyik legnagyobb kiskereskedelmi lánc előre tudja, hogy a fogyasztóvédelem emberei mikor és pontosan mit ellenőriznek. A cikk először itt jelent meg, de több más internetes újság is átvette (például, itt, itt és itt), aztán persze annak rendje és módja szerint viszonylag hamar elült a dolog.

Az üzleti hírszerzés és az ipari kémkedés iránt érdeklődő olvasóinknak viszont érdekes lehet ez a kis rövidhír, érdemes tehát egy csöppet elgondolkodni, hogy mi is állhat a háttérben. (Előre leszögezem, az egészről csak az újságokból értesültem, tehát az alább olvasható eszmefuttatás csakis és kizárólag egy elméleti megközelítés,  a szerző nem kíván semmilyen vállalatot, sem szervezetet hátrányosan feltüntetni).

Mi állhat a háttérben?

1. Legális vonal:
Az említett üzletlánc stratégiai elemzői utánanéztek annak, hogy a múltban hol és mit ellenőriztek a Fogyasztóvédelem emberei, ez alapján pedig egyszerűen kikalkulálták, hogy legközelebb hol várható ellenőrzés és milyen esetleges hiányosságokat igyekszenek lefülelni. Bár konkrét információim nincsenek, de gyaníthatóan évente többször történnek ellenőrzések a bolthálózat egységeinél. Megfelelő nagyságú minta esetén pedig könnyen ábrázolható egy ún. viselkedési minta, azaz valószínűségek rendelhetők az egyes történésekhez. Ez így most nagyon komolyan hangzik, de ha belegondolunk, az a több éve működő vendéglátós, akit adott évben mondjuk 3-4-szer ellenőriznek a különböző hatóság emberei, egy idő után eléggé tisztában lesznek azzal, hogy mi is történik ilyen ellenőrzések során. Miért működne ez másképp nagyobb gazdasági szervezetek esetében?

2. Az illegális vonal:
Természetesen felmerülhet az a lehetőség is, hogy valamilyen illegális módszer segítségével jutottak a kívánt információkhoz. (Hangsúlyozottan elméleti lehetőségről beszélek, semmilyen információ nincs a birtokomban, amely szerint az említett cég ilyen praktikákat alkalmazna.) Mit is jelent ez konkrétan?

a. Jelentheti egyrészt, hogy a szükséges információt valamilyen illegális módon megszerezték az adott hivatal valamelyik alkalmazottjától. Alulfizetett, nem kellően motivált és/vagy sértett alkalmazottakat minden vállalatnál, szervezetnél lehet találni. Természetesen nem mindegyikükből lesz "áruló", de a nagy számok törvénye alapján mindenhol lehet találni "készséges" informátorokat.

Ezt jellemzően kétféleképpen lehet elérni:
 - egyszerűen lefizettek valakit: ez lehet olyan munkatárs, aki konkrétan az ellenőrzések tervezésével, ütemezésével foglalkozik, lehet olyan, aki magát az ellenőrzést végzi és lehet olyan is, akinek gyakorlatilag semmi köze sincs a kiskereskedelmi egységek hatósági ellenőrzéséhez, csak egyszerűen épületen belül hozzáférhetett ezekhez a mások számára fontos infókhoz.

 - zsarolás útján: a résztvevő személyek köre gyakorlatilag ugyanaz, mint fent, csak a motiváció nem haszonszerzés (pénz), hanem a lebukástól való félelem. Márpedig zsarolni szinte bárkit lehet...

b.Ilyen információkat meg lehet szerezni valamilyen más bűncselekmény útján is, például betöréssel, hekkeléssel, netán emberrablással stb. Esetünkeb azonban az információ nem jelentős annyira, hogy ilyenre sor került volna.

Az illegális módszerek természetesen büntetőjogi következményeket vonnak, illetve vonhatnak maguk után, már csak ezért sem javasolnám senkinek az ilyen módszerrel történő információszerzést.

3. A véletlen szerepe:
Előfordulhat, hogy egyszerűen a véletlen segített abban, hogy a fontos információhoz jussanak. Valaki esti sörözés közben kikotyogta, más pedig szerencsésen meghallotta. Ez természetesen bárkivel előfordulhat, a szakmai kérdés inkább az, hogy etikus.-e felhasználni az ilyen módon birtokba került információkat. Kis hazánkban valószínűleg ez senkinek nem okozna álmatlan éjszakákat, olyan cégeknél azonban, amelyek komolyan veszik a SCIP etikai kódexét, valószínűleg nem használnának fel ilyen módon megszerzett információt.

4. Dezinformáció a konkurencia részéről:

Elméleti lehetősségként fennáll az is, hogy valamelyik konkurencia próbálta lejáratni a szóbanforgó üzletláncot. Ehhez nem kell más, mint eljuttatni egy aprócska hírt egy újsághoz, ahol egy újságíró, aki fáradt, túlterhelt, rutintalan vagy egyszerűen lusta, ezért nem él forráskritikával és így akaratán kívül rossz hírbe hoz egy gazdasági szervezetet. (Az, hogy valaki esetleg valamilyen ellenszolgáltatás fejében tesz ilyent, az annyira csúnya dolog, hogy mi magunk is beleborzongunk. Borzongás közben azért érdemes megjegyezni, hogy ez azért keményen a Btk. szabályaiba ütközik.) Magyaroszágon ez egyébként nem annyira jellemző része a konkurenciaharcnak, így ebben a bejegyzésben történő megemlítése inkább csak jelképes jellegű.

5. Nem igaz (vagy nem feltétlenül így igaz) a cikk: 

Egyszerűen nem igaz, amit a cikk állít, azaz vagy véletlenül vagy készakarva jelent meg valóságalapot nélkülöző cikk. Ennek több oka is lehet, de ezek egyike sem tartozik az üzletihirszerzés blog érdeklődési körébe.

 Mit tehet a titokgazda, hogy ne kelljen a büntetőjogi védelemre hagyatkoznia?

Bár a Büntető törvénykönyv definíciói és büntetési tételei kielégítőnek mondhatók, a fentebb leírt bűncselekmények állami üldözése mégis sok esetben nehézségekbe ütközik. A leggyakoribb probléma, hogy a titokgazda észre sem veszi az üzleti titkaihoz való jogosulatlan hozzáférést. Az információ, mint immateriális kategória „eltulajdonítását” rendkívül nehéz időben realizálni, hiszen nem egy fizikai dolog eltulajdonításról van szó. Az üzleti titok mással való közlését vagy nyilvánosságra hozatalát még relatíve könnyebben észreveszi károsult, azonban a titkok felhasználását, mint elkövetési magatartást a leggyakrabban csak indirekt módon, például váratlan és más módon nehezen megmagyarázható piacvesztésként lehetséges felismerni.

A gazdasági titok védelme a hatályos hazai büntetőjogban

Azon cselekményeknek, pontosabban bűncselekményeknek a tételes leírása és szankcionálása található a büntetőjogi kódexben, amelyek jelen dolgozat korábbi fejezetében a Pfaff-féle közlekedési lámpa-hasonlatban a piros tartományba tartozónak jeleztünk.

A üzleti titkok védelméhez kapcsolódóan a Büntető törvénykönyvben a jogszabályok 3 csoportját különböztethetjük meg:

-         a kémkedés (147. szakasz), mint a gazdasági kémkedés büntetőjogi tényállását,

-         a gazdasági titok védelme (300. szakasz)

-         valamint olyan halmazati cselekmények, amelyek nem utalnak információvédelemre és rendszerint halmazati bűncselekményként merülnek fel.

A kémkedés

A fentebb említett gazdasági kémkedés büntetőjogi tényállását a kémkedés bűncselekmény (147.szakasz) definiálja A kémkedés esetében a jogszabály nem utal a gazdasági információ védelmére, hanem általánosan írja le a kémkedés tényállását:

147. § Kémkedés

(1) Aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére a Magyar Köztársaság ellen hírszerző tevékenységet végez, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott kémkedést államtitok kiszolgáltatásával követi el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki kémkedésre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A jogszabály egyrészt leírja, hogy a kémkedés nem csak idegen hatalom, hanem idegen szervezet részére is el lehet követni, azaz az illegális gazdasági információk kedvezményezettje akár egy külföldi gazdasági szervezet, azaz egy vállalat is lehet.

Másrészt a kémkedéssel megszerezni kívánt információ lehet gazdasági titok is, a bűncselekmény passzív tárgya ugyanis alapesetében nem kell, hogy államtitok legyen, ez csak a (2)-ben leírt minősítés követelménye, tehát a kémkedés bűncselekményt gazdasági titkok tekintetében is el lehet követni.

Kémkedés miatt abban az esetben indulhat eljárás, ha a kedvezményezett külföldi természetes vagy jogi személy.

Gazdasági titok megsértése

A Büntető törvénykönyv 300. szakasza szerint:

300. § Gazdasági titok megsértése

(1) Az a bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitok megtartására köteles személy, aki bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitoknak minősülő adatot jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tesz, úgyszintén aki jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva üzleti titkot jogosulatlanul megszerez, felhasznál, mással közöl vagy nyilvánosságra hoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A Btk. 300. szakaszának (1) bekezdésében leírt bűncselekmény jogi tárgya a gazdasági verseny és tisztességes piaci magatartás védelme, mely távolabbról a fogyasztók érdekeit hivatott védeni. A szakasz címe a gazdasági titok kifejezést használja, és az üzleti titok mellett szintén e szakaszban írja le bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitok megsértését, melyek azonban nem képezi jelen dolgozat vizsgálatának tárgyát.

A bűncselekmény elkövetési tárgya a gazdasági, illetve az üzleti titok.

A jogszabály több vagylagos elkövetési magatartást határoz meg:

- így az üzleti titok megszerzését

- annak felhasználását

- mással való közlését

- vagy annak nyilvánosságra hozatalát

Mással való közlés alatt egy az elkövetőtől különböző személynek történő személy részére történő tudomásra hozatalt jelent. A tudomásra hozatal mindenképpen cselekvést feltételez az elkövető részéről, azaz nem elegendő csupán annak a hozzáférés lehetőségének megteremtése. A mással való közlés elkövetési magatartása meghatározott számú és jól definiálható személyek részére történő információátadást feltételez. Amennyiben nem határozható meg pontosan azon személyeknek a köre, akiknek az elkövető tudomásukra hozta az üzleti titkot, úgy a mással való közlés helyett nyilvánosságra hozatalról beszélünk. Ebben az esetben tehát gyakorlatilag bárki megismerheti az adott üzleti titkot, a megismerők körét sem előre megbecsülni, sem meghatározni nem lehet. Az elkövetés tipikus eszközei a sajtó, a rádió és a televízió, illetve egy jobban terjed az internet segítségével történő nyilvánosságra hozatal.

A fenti négy elkövetési vagylagos, azaz önmagában már egy magatartás elkövetése is kimeríti a jogszabályban leírt tényállást. Természetesen könnyen előfordulhat, hogy az elkövető több elkövetési magatartást valósít meg ugyanazon gazdasági titokkal kapcsolatban, ám ez még nem jelenti többrendbeli bűncselekmény megvalósulását.  Ha például ugyanazon üzleti titokkal kapcsolatban felmerült a jogosulatlan felhasználás és a nyilvánosságra hozatal is, úgy e magatartások egy egységet képeznek.

A szakirodalom szerint ilyenkor célszerű a bírósági ítéletben a legjellemzőbb elkövetési magatartásra utalni az ítéletben.

A gazdasági titok megsértése csak szándékosan követhető el, az elkövető tudatának át kell fogni, hogy gazdasági titok jogosulatlan megszerzéséről, felhasználásáról, másnak való közléséről, avagy nyilvánosságra hozataláról van szó.

A bűncselekmény önálló elkövetője bárki lehet, tehát nincsen semmilyen olyan speciális korlátozás, amely kizárná bármely személyek elkövetőként történő azonosítását.

A törvényi tényállás lényeges eleme, hogy a fenti cselekményeket az elkövető jogosulatlanul kell, hogy elkövesse. A jogosulatlan megszerzés alatt az értendő, hogy az információt megszerző személy sem jogszabályi felhatalmazással, sem a jogosult, azaz az üzleti titok jogosultjának hozzájárulásával nem rendelkezik. Fontos, hogy a titokgazda hozzájárulása vagy a törvényi felhatalmazás az adott elkövetési magatartásra vonatkozzon, ellenkező esetben megvalósul a gazdasági titok megsértése.

Így például, ha a titokgazda egyértelmű felhatalmazást ad üzleti titkának felhasználására, de a felhatalmazott az engedélyezett felhasználás helyett vagy amellett a szóban forgó üzleti titkot egy harmadik személlyel közli, úgy egyértelműen jogosulatlan cselekményről beszélhetünk. 

A tett bűncselekményként való értékeléséhez feltétlenül szükséges annak vizsgálata, hogy az üzleti titok definíciójának a Polgári Törvénykönyvben leírt kritériumai valóban teljesülne-e, azaz:

-         valóban az érintett gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik,

-         sérti-e ténylegesen a cselekmény a jogosult gazdasági érdekeit, azaz van-e tényleges kára, és

-         megtett-e mindent a jogosult az üzleti titok titokban tartása érdekében?

Ha ezek a feltételek egyidejűleg nem teljesülnek, úgy nem minősíthető az adott gazdasági információ üzleti titoknak, ebből kifolyólag a gazdasági titok megsértése sem állhat fent.

A hazai bírói gyakorlata alapján nem minősül üzleti titok jogosulatlan felhasználásának két cég tevékenységére vagy bármilyen más jellemzőjére vonatkozó olyan összehasonlító adatok közlése, melyek alapjául szolgáló tények a cégbírósági nyilvántartás adataiból megismerhetőek.

Mint korábban megjegyeztük, a gazdasági védelméhez való jog nem abszolút jog, bizonyos helyzetekben a gazdasági szervezeteket jogszabályok kötelezik gazdasági jellegű információk szolgáltatására. Ezek az előírások egyrészt a gazdasági transzparenciát, másrészt a bűnüldözést, illetve terrorizmus elleni harcot hivatottak szolgálni.

A Büntető törvénykönyv 300. szakaszának (2) bekezdése szerint

(2) Nem büntethető gazdasági titok megsértése miatt, aki

a) a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, külön törvényben meghatározott kötelezettségének tesz eleget, vagy

b) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez, akkor sem, ha az általa jóhiszeműen tett bejelentés megalapozatlan volt,

c) bennfentes kereskedelemmel, piacbefolyásolással vagy a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez, akkor sem, ha az általa jóhiszeműen tett bejelentés megalapozatlan volt.

A fenti bekezdés szerint nem büntethető az, aki

-         a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, törvényben meghatározott kötelezettségének tesz eleget, vagy

-         a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez,

-         bennfentes kereskedelemmel, piacbefolyásolással vagy a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez. Az utóbbi két esetben az elkövető akkor sem büntethető, ha az általa jóhiszeműen tett bejelentés megalapozatlan volt.

Az elkövetés értékelésekor fontos szerepet játszik a bűncselekmény rendbelisége.

Nem beszélhetünk halmazatról, ha a gazdasági titok adatok információk tömegéből áll . A gazdasági életben fontos titkok jellemzően információból állnak. Az információ pedig ezen adatok és tények valamilyen tudomány szerinti rendszerezéséből, kategóriába rendezéséből és tágabb összefüggések feltárásából áll össze . Ezek az adatok és tények egymástól elkülönítve és függetlenül sokszor minden piaci szereplőnek rendelkezésre állnak, információvá azonban az adott gazdasági szervezet elméleti tudása, know-how-ja által vállnak. A gazdasági titkok tehát adatok és tények halmazából álló információból, sőt információk speciális rendszeréből állnak, ha ilyen összetett titok megsértése történik úgy egy rendbeli bűncselekményről beszélünk.

Szintén egy rendbeli bűncselekményről beszélünk abban az esetben, ha a megsértett gazdasági titoknak több jogosultja van .

Egyéb releváns tényállások

A gazdasági információt védő jogszabályok harmadik csoportját azon bűncselekmények jelentik, amelyek megszegése jellemzően az információk beszerzése során következik be.

Ezen bűncselekmények előfordulnak gyakran önálló bűncselekményként is, de nem ritkán halmazatként jelennek meg mind a kémkedés, mind a gazdasági titok megsértése mellett.

A halmazat esetében említeni kell a látszólagos és a valóságos halmazatot.

Látszólagos halmazat fordulhat elő a következő bűncselekmények vonatkozásában:

-         Kémkedés és gazdasági titok megsértése esetén

-         Államtitoksértés és gazdasági titok esetében látszólagos halmazatról beszélünk, mivel az államtitoksértés speciális bűncselekmény, így érvényesül a lex specialis derogat lege generale elve. Ez alapján a látszólagos halmazatot az államtitoksértés javára kell feloldani. 

-         A szolgálati titoksértést és üzleti titok sértését esetén szintén látszólagos halmazatként értékeli a szakirodalom, melyet az utóbbi javára kell feloldani.

-         Amennyiben a gazdasági titok megsértése a levéltitok megsértése által történik, úgy a gazdasági titok megsértése megelőzi a levéltitok megsértését a látszólagos halmazatban.

Valóságos (heterogén) halmazat áll fent, ha az információ jogosulatlan megszerzése egyben más bűncselekmény tényállását is kimeríti.

Így a teljesség igénye nélkül a következő bűncselekmények jöhetnek szóba halmazatként:

Valódi halmazat jöhet létre az alábbi bűncselekmények közül bármelyikkel:

-         Személy elleni bűncselekmények, mint például emberölés, testi sértés

-         A szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények közül különösen a kényszerítés, személyi szabadság megsértése és az emberrablás, magánlaksértés jöhet szóba

-         A hivatali bűncselekmények közül elsősorban a jogosulatlan titkos információgyűjtés

-         Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közül az ügyvédi visszaélés

-         A közélet tisztasága elleni bűncselekmények közül a vesztegetés és a befolyással üzérkedés

-         A közbizalom elleni bűncselekmények közül közokirat-hamisítás és a magánokirat-hamisítás, amennyiben ezen bűncselekmények segítségével

-         Egyéb gazdasági bűncselekmények, mint például a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény, számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása

-         A vagyon elleni bűncselekmények közül lopás, rablás, kifosztás, zsarolás, jogtalan elsajátítás

 A fenti bűncselekmények kémkedéssel vagy gazdasági titkokkal történő együttes tényállása esetén a büntetés a halmazati szabályoknak megfelelően kerül kiszabásra.

 
A magyar jogi szabályozásban az üzleti titkok védelme az Alkotmányból vezethető le. A hatályos Alkotmány 59. szakaszának (1) bekezdése szerint
 
„A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
 
Az üzleti titokhoz való jog része a magántitoknak, felmerülhet azonban a kérdés, hogy ez az alapjog jogi személyekre, például gazdasági társaságokra is kiterjed-e.
Az Alkotmány 70/A. szakasza tiltja a diszkriminációt az alapjogok kedvezményezettjei között. Bár az alaptörvény „területén tartózkodó …személyeket” nevez meg az alapjogok kedvezményezettjeként, több alkotmánybírósági határozat is megerősítette a jogi személyek jogképességét alkotmányjogi szempontból abban az esetben, ha az alapjog jellege ezt lehetővé teszi.
A fent említett alapjogok tehát ugyanúgy érvényesek jogi személyekre is, mint természetes személyekre, azaz vállalatok titkainak, pl. az üzleti titkainak megsértése is elképzelhető.
Tisztázandó viszont, hogy mi tekinthető üzleti titoknak? Az Alkotmány alaptörvény jellegéből adódóan nem határozza meg, nem is határozhatja meg az üzleti titok fogalmát, a különböző jogviszonyokban megjelenő titokfajtákat külön jogszabályok definiálják. A büntetőjog, bár védelmezi, de szintén nem definiálja az üzleti titok fogalmát, hanem a Polgári Törvénykönyv definíciójára támaszkodik.
 
A Polgári Törvénykönyv 81. szakaszának (2) bekezdése szerint:
 
„Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult - ide nem értve a magyar államot - jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.”
 
Az idézett jogszabály szerint tehát csak azok az adatok, tények, információk minősülnek üzleti titoknak, amelyek esetében az alábbi feltételek egyidejűleg megvalósulnak:
 
- az érintett jogi személy gazdasági tevékenységhez kapcsolódnak,
- a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági, piaci érdekét annak nyilvánosságra
hozatala, vagy illetéktelen személyek általi megismerése és felhasználása sértené vagy veszélyeztetné,
- és ez okból a jogosult a titokban tartás érdekében megtette a szükséges
intézkedéseket.
 
A törvényi feltételek bármelyikének hiányában az adott adat (tény, információ) nem minősülhet üzleti titoknak, így passzív tárgy hiányában nem részesül büntetőjogi védelemben sem.
 
Az üzleti titokhoz való jog nem abszolút jog, más alapjogok érdekében korlátozható. Így például a közérdekű információhoz való jog, mint információs alapjog adott esetben korlátozhatja az üzleti titokhoz való jogot.
 
A Ptk. 82. szakaszának (3) bekezdése alapján
 
(3) Nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli. A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz - így különösen a technológiai eljárásokra, a műszaki megoldásokra, a gyártási folyamatokra, a munkaszervezési és logisztikai módszerekre, továbbá a know-how-ra vonatkozó adatokhoz - való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét.
 
 
Ezt erősíti meg a Büntető Törvénykönyv 300. szakaszának (2) bekezdése, mely szerint
 
(2) Nem büntethető gazdasági titok megsértése miatt, aki
a) a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, külön törvényben
meghatározott kötelezettségének tesz eleget, vagy
b) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben
előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez, akkor sem, ha az általa jóhiszeműen
tett bejelentés megalapozatlan volt,
c) bennfentes kereskedelemmel, piacbefolyásolással vagy a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos,
törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez, akkor sem, ha az általa
jóhiszeműen tett bejelentés megalapozatlan volt.
 
A fentiek alapján külön törvény előírhatja a gazdasági szervezetek számára a kötelező adatszolgáltatást.
 
Nem csak a Polgári törvénykönyv definiálja az üzleti titok fogalmát, hanem a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény is nevesíti az üzleti titkot, mint védendő passzív tárgyat.
A tisztességtelen magatartásról szóló törvény a következőket említi az üzleti titokkal kapcsolatban:
 
„(1) Tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni vagy nyilvánosságra hozni.
(2) Üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzésének minősül az is, ha az üzleti titkot a jogosult hozzájárulása nélkül, a vele - a titok megszerzése idején vagy azt megelőzően - bizalmi viszonyban vagy üzleti kapcsolatban álló személy közreműködésével szerezték meg.
 
 
(3) E törvény alkalmazásában
a) üzleti titok fogalma alatt a Ptk. 81. § (2) bekezdésében meghatározott fogalmat kell érteni;
b) bizalmi viszony különösen a munkaviszony, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony és a tagsági viszony;
c) üzleti kapcsolat az üzletkötést megelőző tájékoztatás, tárgyalás, ajánlattétel akkor is, ha azt nem követi szerződéskötés.”
 
A jogszabály tehát részben visszautal a Polgári Törvénykönyv meghatározására, másrészről kiegészíti azt bizalmi viszony, illetve az üzleti kapcsolat definíciójával.
 
A büntetőjog a fenti definíciók alapján védi a gazdasági szereplők üzleti titkait, az üzleti titok védelme több jogszabályban is megjelenik.
            
Így például a Munka törvénykönyvének 103. § (3) bekezdése. a következőket említi:
"A munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzleti titkot - a Ptk. 81. §-ában foglaltak figyelembevételével -, valamint a munkáltatóra, illetve a tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú információkat megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járna. A titoktartás nem terjed ki a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, külön törvényben meghatározott adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettségre."
 
A fenti szakasz alapján tehát bármely vállalat munkavállalója köteles a munkavégzése során tudomására jutott üzleti titkot, valamint a munkáltatóra, illetve a tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú információkat megőrizni. A munkaviszony megszűntét követően sem közölhet illetéktelen, azaz harmadik személlyel olyan adatot, amely korábbi munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járna. A titoktartás nem terjed ki a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, külön törvényben meghatározott adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettségre. Azaz a munkavállaló a munkaviszony felbontása vagy megszűnte is köteles előző munkaadójának üzleti titkait megőrizni. Ez különösen akkor eredményezhet érdekes jogi szituációt, ha a munkavállaló korábbi munkaadójának konkurenciájával köt munkaszerződést. A helyzet érzékenységét az adja, hogy a munkavállalónak egyrészről titokban kell tartania bizonyos korábbi munkaviszonyával kapcsolatos információkat, ugyanakkor új munkaszerződése megkötésekor új munkaadója nyilvánvalóan és teljesen természetesen figyelembe veszi korábbi hasonló munkaterületen és azonos iparágban szerzett munkatapasztalatát.
 A vezető tisztségviselők üzleti titokkal kapcsolatos kötelezettségeit a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályozza.
A törvény szerint a vezető tisztségviselők kötelesek a gazdasági társaság üzleti titkait megőrizni. A tagok joggyakorlása sem sértheti a gazdasági társaság üzleti titkait. A könyvvizsgáló szintén köteles a gazdasági társaság ügyeivel kapcsolatos üzleti titkot megőrizni.
A részvényest a részvénytársaság üzleti titkaival kapcsolatban külön nevesített titoktartási kötelezettség terheli, ennek megszegésével a részvénytársaságnak okozott károkat a részvényes köteles megtéríteni.
 
 Hasonló szabályok vonatkoznak a gazdasági szervezetek könyvvizsgálóira is.
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 43. § (4) bekezdése szerint a könyvvizsgáló köteles a gazdasági szervezetek üzleti titkait megőrizni. Az üzleti titkok megtartásának kötelezettsége a gazdasági szervezet vezető beosztású vezetőit is terheli, ők ugyanakkor kötelesek a gazdasági szervezet tulajdonosainak, például részvényeseinek kérésére a társaság ügyeiről felvilágosítást adni valamint a társaság üzleti könyveibe és ezekkel kapcsolatos irataiba való betekintést lehetővé tenni a Gazdasági törvény 27. szakasza alapján. Szükség esetén a tulajdonos e jogát cégbírósági eljárás keretében érvényesítheti.
 
A Gazdasági törvény alapján a gazdasági szervezet tulajdonosai tagok a betekintési jogukat csak rendeltetésszerűen gyakorolhatják, és nem sérthetik a gazdasági társaság üzleti titkait. A tulajdonosi jogok gyakorlásához szükséges mértéken túl a társaság tulajdonosai sem jogosultak az üzleti titkok megismerésére, a titoktartási kötelezettség pedig őket is terheli.
 
 A fenti szabályok a különböző jogviszonyból származó kötelezettségeket határozzák meg, a kötelezettségek megszegését pedig a büntetőjog szankcionálja.
 

Az etikai szabályozás egyfajta önkéntes szabályozásként fogható fel, azaz az etikai szabályozást magukra kötelezőnek elfogadó vállalatok önként teszik azt. Az önkéntesség természetesen vállalati szinten értelmezendő, azaz az adott gazdasági szervezet munkavállalói számára a vállalat vezetői által önként vállalt etikai szabályok jellemzően kötelezően követendő előírásként jelennek meg.
A gazdasági szervezetek által követett etikai szabályozás két fő csoportban sorolhatók. Az egyik csoportok azok az előírások jelentik, amelyeket valamilyen nemzetközi szakmai szervezet dolgozott ki. A legjelentősebb ilyen szervezet a Strategic and Competitive Intelligence Professionals (SCIP).
 
A Scipről röviden:
1986-ban alakult non-profit szervezet Society of Competitive Intelligence Professionals néven, melyet a közelmúltban Strategic and Competitive Intelligence névre változatott. A szervezet székhelye az USA-beli Virginiában van, de a Föld számos országában megtalálhatók helyi irodái. A szervezet célja egyrészt az üzleti hírszerzés, mint szakma népszerűsítése, másrészt az üzleti hírszerzés, mint tevékenység etikai kereteinek meghatározása.
Honlapjukon (www.scip.org) számos érdekesség, letölthető dokumentum stb. található.
 
Az etikai szabályozás másik csoportját a – jellemzően multinacionális – vállalatok belső szabályozásai jelentik. A több országban, adott esetben több kontinensen is tevékenykedő gazdasági szervezetek jelentős része kiemelt területként kezeli az ún. megfelelőségi szabályozás elkészítését, illetve annak betartását, betartatását.
Ennek a belső szabályozási rendszernek kettős feladat van:

• egyrészt védi a nemzetközi és a helyi piaci versenyt,
• másrészt egyszerűsíti a vállalat szabályozási környezethez való alkalmazkodását.

Mivel az etikai szabályok általában szigorúbban a jogi normáknál, az etikai szabályrendszerek kidolgozása és betartása általában garantálja a vállalatnak a mindenkori jogi normák betartását is.

 
Mint a korábbi bejegyzések alkalmával megállapítottuk (már amennyiben ezt külön meg kellett állapítani), az üzleti élet tisztaságának megőrzéséhez szükség van korlátozásra. Felmerülhet az Olvasóban a kérdés, hogy kinek a kötelessége ezen szabályok felállítása.
Két alapvető elméleti lehetőség létezik viselkedési korlátok felállítására: egyrészt a gazdasági információvédelem állami szintre emelése a büntetőjog által, másrészt pedig alternatíva lehet egy önkéntes, piaci szereplők által létrehozott keretszabályozás.
A valóságban egyik szabályozási rendszer sem képes teljes mértékben szabályozni az üzleti folyamatok ezen részét, azaz biztosítani a kívánt hatást. A nyugati üzleti kultúrában ezért kétszintű szabályozási rendszer alakult ki. Az üzleti élet tisztaságát, ideértve a gazdasági titkok védelmét védi a tételes büntetőjog, emellett a büntetőjog, mint írott jog hiányosságait pedig etikai vagy morális szabályok hivatottak kijavítani.
 
Mindkét szabályozás az üzleti élet tisztaságát célozza szolgálni, a két rendszer között azonban alapvető különbségek találhatók.
A jogi, különösképpen a büntetőjogi szabályozás előnye az állami kikényszeríthetőség, illetve a jogi tárgy állami, azaz a legmagasabb szintű védelem. Természetesen ez nem csak üzleti titok védelmének témájában érvényes, hanem a büntetőjogot, mint jogi ágat jellemzi. Hátránya viszont az etikai, illetve önkéntes szabályozással szemben, hogy a jogi keretek általában merevebbek, tehát nehezebben változtathatók, ami különösen a gazdasági környezet turbulens változásait figyelembe véve tekinthető jelentős hátránynak. Továbbá az egyes országok jogrendszerei nem teljes körűen harmonizáltak, az egyes jogrendszerek közötti szabályozási különbségeket az etikai szabályok segítségével egyenlíthetik ki a multinacionális gazdasági szervezetek.
 
Az etikai szabályozás hátránya kikényszerítő erő hiánya, viszont javára írható, hogy belső szakmai szabályozásról lévén szó nagyon szakmai kompetencia jellemzi.
 
Az előnyök és hátrányok összevetéséből kiderül, hogy a büntetőjogi és az etikai szabályozás kiegészítik egymást. Általánosságban véve megállapítható, hogy a büntetőjogi normák egyfajta minimum magatartási előírásként értelmezhetők, azaz amit a büntetőjog büntetni rendel, az etikus sem lehet.
 

 A szabályozási rendszer ismertetése előtt vizsgáljuk meg, hogy mi történne a gazdasági környezetben szabályozás - legyen az törvényi vagy egyéb etikai, morális korlát- nélkül. Induljunk ki abból, hogy adott gazdasági régióban, például egy országban, az adott cégek bizonyos százaléka megfelelő jogi és etikai normák hiányában hajlamos lenne erkölcstelen és vagy törvénytelen módon információt szerezni abból a célból, hogy ilyen módon szerzett információelőnyét gazdasági előnyre váltsa.
A régió többi vállalata számára két elméleti lehetőség nyílik:
 

• vagy nem alkalmaznak illegális eszközöket, ám ezáltal hosszútávon valószínűleg alulmaradnak a tisztességtelen és illegális praktikákat alkalmazó cégekkel szemben a gazdasági versenyben
• vagy szintén törvénytelen eszközöket használnak, ami azonban a gazdasági verseny elfajulásához vezet.

 
Könnyen belátható, hogy mindkét reakció a verseny sérülését eredményezi.
Ezáltal igazolható, hogy a gazdasági társaságok által folytatott információszerzést korlátok közé kell szorítani, különben előbb vagy utóbb sérül a gazdasági verseny, ami viszont szükségszerűen a fogyasztói érdekek sérüléséhez vezet.
 
Számtalan külföldi szakkönyv (például Pfaff a Competitive Intelligence in der Praxis című könyvében) szemléletesen mutatja be a gazdasági információk beszerzése és a jogi, illetve etikai szabályozás közötti összefüggést. Egy közlekedési lámpához hasonlóan rendszerezi az információbeszerzés módszereit, amihez egyértelműen hozzárendelhetőek a büntetőkódexekben meghatározott bűncselekmények:
 

 

 

 
 
Az ún. zöld kategóriába tartozó információszerzési praktikák sem büntetőjogi, sem etikai korlátozás alá nem esnek.
Olyan információk beszerzése tartozik ebbe a kategóriába, amelyek teljesen nyílt forrásból származnak, például szakmai kiállítások, rendezvények alkalmával szerezhetők, nyerhetők a konkurencia által nyilvánosságra hozott kiadványokból, reklámokból, sajtóanyagokból, legális módon megszerzett termékekből, konferenciákról és egyéb szakmai rendezvényekről.
Az üzleti életben a beszerzendő információk kb. 80-90%-a beszerezhető nyílt forrásból. Az üzleti hírszerzés szempontjából az információk nyílt forrásból történő beszerzése a leggyakoribb.
 
Az ún. sárga kategóriába olyan cselekmények tartoznak, amelyeket ugyan nem esnek büntetőjogi korlátozás alá, ám az etikai szabályok iránymutatása szerint kerülendőek. Az etikai szabályok ebben az esetben kiegészítik a jogszabályokat, mert azok valamilyen szempontból hiányosak és nem szabályozzák megfelelően az adott élethelyzetet.
A jogi szabályozás hiányosságának kétféle oka lehet:
- a jogi szabályozás belső hiányosságaira vezethető vissza, azaz létezik a szabályozási szándék a törvényhozók részéről, de ez valamilyen oknál fogva nem tükröződik a jogszabályokban,
- enyhébb súlyú cselekményekről lévén szó a törvényhozónak nem is áll szándékában ezeket a cselekményeket szankcionálni
 
A sárga kategóriába sorolt cselekményeknél a vállalat hozzáállásán és akaratán múlik, hogy alkalmaz-e ilyen tevékenységeket a racionális döntésekhez szükséges információk beszerzése során. Az ún. Front-Page-Test (amelyről itt lehet bővebben olvasni) alkalmazása segítséget nyújthat annak eldöntésében, hogy a kívánt információ megszerzése arányban áll-e az esetleges károkkal.
 
 
A Pfaff-féle csoportosítás szerinti sárga kategóriába tartozó cselekmények a teljesség igénye nélkül a következők lehetnek:
 

    * Olyan személyek véleményének, értékítéletének kikérése, aki bizalmas információkkal bír. Hangsúlyozottan értékítélet kéréséről és nem információk kiszivárogtatásáról van szó. Ez utóbbi egyértelműen büntetőjogi kategória.
    * Megfigyelés titkosszolgálati eszközök nélkül
    * Munkaerő átcsábítása: ez a módszer elsősorban vezetők, illetve speciális szaktudású munkavállalók esetében használatos
    * Színlelt állásinterjú, valós környezetben, de a munkavállaló alkalmazásának szándéka nélkül.
    * Színlelt partneri tárgyalás
    * Fiktív vevői tárgyalás

 
Megjegyzendő, e példák nem büntetőjogi tényállások, de az utóbbi három cselekmény esetében adott körülmények között felmerülhet a csalás tényállása is.
 
Az ún. piros kategóriába azok a cselekmények tartoznak, amelyek egyértelműen illegálisak, azaz büntetőjogi tényállásokat valósítanak meg és ezáltal etikusak sem lehetnek. Az ilyen cselekmények minden gazdasági szereplő, illetve ezek munkavállalói számára tilosak és büntetőjogi konzekvenciával járnak. Ezen cselekmények nem csak a büntetőjogi szankciók miatt kerülendők, hanem azért is, mert elvileg az információk túlnyomó többsége nyílt forrásból megszerezhető, a fennmaradó rész pedig az ún. mozaik-elv alapján kikövetkeztethető. Így racionálisan cselekvő gazdasági szervezet számára nem jelenthet ésszerű alternatívát a szükséges információk illegális beszerzése.

 

A fent említett cselekmények a következőképpen foglalhatók össze táblázatban:

 

Információ alatt olyan strukturált adathalmazt értünk, amelyek szükségesek bizonyos döntésekhez. Az természetesen szubjektív, hogy kinek mi számít információnak, azaz kinek milyen tényező befolyásolja döntését. Gazdasági vagy üzleti információ alatt értelemszerűen gazdasági szereplők által relevánsnak tartott információkat értünk.

A titok ehhez képest szűkebb kategória. Titok alatt olyan tényt, körülményt, információt vagy szellemi terméket, valamint ezek hordozóját, megtestesítőjét vagy megjelenítőjét értjük, amely bármely természetes vagy jogi személy számára meghatározott okból és indokok alapján önálló, gyakran vagyoni értéknek minősül, és amelynek természetes vagy jogi személy számára történő jogosulatlan megismerése a titokgazda számára vagyoni, illetve nem vagyoni hátrányt jelenthet.

Gazdasági vagy üzleti titok alatt olyan titkot értünk, amelynek titokban tartásához elsősorban gazdasági szervezeteknek fűződik érdeke.

Az üzleti információk szerepének a gazdasági életben is egyre jelentősebb szerepe van.  Ez több okra vezethető vissza:

• A gazdasági válság miatt gyakorlatilag minden gazdasági szektorban és az európai gazdasági környezet minden földrajzi régiójában jelentősen erősödött a piaci verseny és a jövőben ennek a tendenciának az erősödése várható.

   

   

• Globalizáció miatt, a gazdasági válság negatív hatásai nélkül is azt eredményezik, hogy a gazdasági környezet folyamatosan átalakulóban van. Az állandóan változó makro- és mikrokörnyezet fokozott információigényt eredményez a gazdasági szereplők számára.

   

   

• Sok esetben üzemgazdasági okok motiválják a vállalatokat üzleti titkok megsértésére. Az esetek többségében ugyanis költséghatékonyabb és lényegesen gyorsabb az üzleti információkat jogszabályellenesen vagy etikátlanul megszerezni, mint például terméket fejleszteni vagy saját adatbázist építeni. Ez azonban a gazdaság fejlődését és fenntarthatóságát veszélyeztetheti.

ezek szintén érdekes, ám máshová nem besorolható témák

újságban olvastuk, tévében hallottuk, itt véleményezzük

Az 5. rovatban említettünk jónéhány módszert, melynek segítségével fontos információkat gyüjthetünk versenytársainkról. Ebben a rovatban azt nézzük meg, hogy a már meglévő információkat milyen elvek segítségével és milyen módszerekkel elemezhetjük. Hamarosan...

Ebben a rovatban arról lesz, hogy milyen módszerekkel lehet olyan releváns üzleti információkat beszerezni, amelyek egy későbbi elemzés alapjául szolgálnak. Szóval kis türelem, hamarosan...